Vad szirttetőn mi ketten

Su una rupe selvaggia, noi due soli,

Állunk árván, meredten,

Siamo fermi attoniti e derelitti,

Állunk összetapadtan,

I nostri menti incollati uno al’altro,

Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:

Non v’è lacrima, parola, né un lamento:

Egy ingás és zuhanunk.

Un’esitazione e ci attende l’abisso.

Véres hús-kapcsok óvnak,

Ci uniscono legami di sangue e carne,

Amíg összefonódnak:

Finché le nostre labbra sono unite,

Kékes, reszkető ajkunk.

Bluastre e tremanti, in un bacio fuse.

Míg csókolsz, nincsen szavunk,

Finché mi baci, parole non ne abbiamo,

Ha megszólalsz zuhanunk.

Ma una tua sola parola e precipiteremo.