Az ablakból egy hegyre látok,

Vedo una montagna dalla finestra,

engem nem lát a hegy;

la montagna non mi vede;

búvok, tollamból vers szivárog,

mi nascondo, dalla mia penna poesia filtra,

bár minden egyre megy;

benché tutto sia indifferente;

s látom de nem tudom mivégre

e vedo ma non so perché

e régimódi kegy:

questa grazia di vecchio stampo:

mint hajdan, hold leng most az égre

come una volta, la luna sventola sul cielo

s virágot bont a meggy.

e fiorisce l’amarena.

1944. május 9.