Ha menni kell, magammal sokat vinnék,

Se devo andar via, porterò con me tante cose,

Az egész édes, megszokott világot,

Tutto questo tanto caro, consueto mondo,

Rámástul sok, sok kedves drága képet

Inoltre, tante amate foto incorniciate,

És egy pár szál préselt virágot,

Anche dei fiori pressati, qualcheduno,

Vinnék sok írást, magamét, meg másét,

Porterei tanta scrittura, la mia e degli altri,

Sok holt betűbe zárt eleven lelket,

Anime vive rinchiuse nelle lettere morte,

S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:

Che possano seguire ovunque i miei passi:

Megüzenném a hulló leveleknek.

Manderei un messaggio alle foglie cadenti.

Vinném az erdőt, hol örökké jártam,

Porterei il bosco, che percorrevo sempre,

Hintám, amelyen legelőször szálltam,

L’altalena, sul quale volai la prima volta,

A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,

Il mio fazzoletto, quando piango mi serve,

A tollam, mert nem tudok mással írni,

La mia penna, non so scrivere con un’altra.

Vinném a házunk, mely hátamra nőtt

La nostra casa, mi sta aderita sulla schiena,

Az utca kövét küszöbünk előtt!

Il selciato che sta davanti la soglia nostra!

Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!

Porterei…Dio mio, quante cose porterei!

Én Istenem, mi minden futna át

Dio mio, cosa non attraverserebbe

Gyötrődő lelkem alagútjain -

Le gallerie della mia anima tormentata -

Olvasgatnám az ablakok sorát,

Conterei tutte le file delle finestre,

Simogatnám a fecskefészkeket,

Accarezzerei il nido delle rondini,

S magamba színék minden verkliszót,

In me aspirerei i suoni del organino,

Mint bűbájos, mennyei éneket...

Come meravigliosi canti celestiali…

Utánam honvággyal tekintenének

E di me avrebbero gran’ nostalgia,

Az ajtók mind, és mind a pitvarok,

Tutte le porte e anche tutti i cortili,

Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -

Vorrei portare tutto, tutto con me -

És mindent itt hagyok.

Eppure mi tocca lascar’ tutto qui.

Kolozsvár, 1916 szeptember

Cluj – Napoca, settembre 1916