Bibor-palásban jött Keletről

Venne dall’Est, di porpora ammantato,

A rímek ősi hajnalán.

all’alba delle rime recondite.

Jött boros kedvvel, paripásan,

In groppa a un destriero, con l’umore inebriato,

Zeneszerszámmal, dalosan

con gli strumenti musicali e cantando,

És mellém ült le ős Kaján.

il Demone ancestrale, accanto a me si sedette.

Duhaj legény, fülembe nótáz,

Iszunk, iszunk s én hallgatom.

Giovane scapestrato, nelle orecchie mi canta,

Piros hajnalok hosszú sorban

beviam’, beviam’, ed io lo sto ascoltando.

Suhannak el és részegen

Lunghe file di aurore rosse

Kopognak be az ablakon.

scivolano via ubriachi

Szent Kelet vesztett boldogsága,

sulle finestre bussando.

Ez a gyalázatos jelen

És a kicifrált köd-jövendő

Felicità perduta dell’Oriente sacro,

Táncol egy boros asztalon

Danzano sul tavolo, pieno di vino,

S ős Kaján birkózik velem.

Questo vituperato presente

Én rossz zsaketben bóbiskálok,

E il futuro nebuloso inorpellato.

Az ős Kaján vállán bibor.

Il Demone ancestrale, mi sfida in duello.

Feszület, két gyertya, komorság.

Nagy torna ez, bús, végtelen

Vestito, di giacca lacera, sto sonnecchiando,

S az asztalon ömlik a bor.

sulle spalle del Demone il vestito porporato.

Ó-Babylon ideje óta

Crocifisso, due candele, mestizia.

Az ős Kaján harcol velem.

Una gran’ giostra è questa, mesta, infinita,

Ott járhatott egy céda ősöm

Sul tavolo, come una fiumana scorre il vino.

S nekem azóta cimborám,

Apám, császárom, istenem.

Il Demone ancestrale lotta con me,

Korhely Apolló, gúnyos arcú,

Dai tempi dell’antica Babylonia.

Palástja csusszan, lova vár,

Tra i miei avi, vi era una baldracca,

De áll a bál és zúg a torna.

E da allora, che per me è diventato,

Bujdosik, egyre bujdosik

Compare, padre, imperatore e Dio.

Véres asztalon a pohár.

»Nagyságos úr, kegyes pajtásom,

Apollo, il bagordo, suo viso è un ghigno,

Bocsáss már, nehéz a fejem.

Scivolato il mantello, lo aspetta il suo cavallo,

Sok volt, sok volt immár a jóból,

Ma la festa continua e la giostra va.

Sok volt a bűn, az éj, a vágy,

Vaga, vaga, senza fermarsi mai

Apám, sok volt a szerelem.«

Il bicchiere, sul tavolo insanguinato.

Nyögve kinálom törött lantom,

Törött szivem, de ő kacag.

“Gran’ Signore, amico mio devoto,

Robogva jár, kel, fut az Élet

Ho la testa pesante, sii indulgente.

Énekes, véres és boros,

Era troppo di tutto, l’abbondanza è perniciosa.

Szent korcsma-ablakunk alatt.

Troppi peccati, la notte, la cupidigia,

»Uram, kelj mással viadalra,

Padre, era troppo l’amore.”

Nekem az öröm nem öröm.

Fejfájás a mámor s a hírnév.

Gemendo offro il mio liuto rotto,

Cudar álmokban elkopott

Il mio cuore è a pezzi, ma lui ride.

A büszke oroszlán-köröm.«

La Vita va su e giù, sempre di corsa,

»Uram, az én rögöm magyar rög,

sotto la finestra della bettola sacra,

Meddő, kisajtolt. Mit akar

lercia di vino e di sangue.

A te nagy mámor-biztatásod?

Mit ér bor- és vér-áldomás?

“Sfida in lotta qualcun altro,

Mit ér az ember, ha magyar?«

Per me il piacere non è un piacere.

»Uram, én szegény, kósza szolga,

La gloria e l’euforia sono solo mal di testa.

Elhasznált, nagy bolond vagyok,

Nei sogni ignobili si son consumati,

Miért igyak most már rogyásig?

Gli artigli del superbo leone.”

Pénzem nincs, hitem elinalt,

Erőm elfogyott, meghalok.«

“Signore, la mia zolla è una zolla ungherese.

»Uram, van egy anyám: szent asszony.

Sterile, sfruttata. A cosa mira,

Van egy Lédám: áldott legyen.

Il tuo incitamento euforico?

Van egy pár álom-villanásom,

A che serve il patto col vino e con il sangue?

Egy-két hivem. S lelkem alatt

Quanto vale l’uomo, se è ungherese?”

Egy nagy mocsár: a förtelem.«

»Volna talán egy-két nótám is,

“Signore, sono un povero,servo errante,

Egy-két buja, új, nagy dalom,

un grande matto consunto,

De, íme, el akarok esni

a che serve bere ormai a più non posso?

Asztal alatt, mámor alatt

Di denari non ne ho, il mio credo è svanito,

Ezen az ős viadalon«

sono privo di forze, sto morendo.”

»Uram, bocsásd el bús szolgádat,

Nincs semmi már, csak: a Bizony,

“Signore mio, ho una madre: santa donna,

Az ős Bizony, a biztos romlás,

Ho la mia donna, Leda: che sia benedetta,

Ne igézz, ne bánts, ne itass.

Ho un paio di guizzi di sogno,

Uram, én többet nem iszom.«

E anche un paio di amanti. Sotto la mia anima,

»Van csömöröm, nagy irtózásom

Un gran pantano: l’orrore.”

S egy beteg, fonnyadt derekam.

Utolszor meghajlok előtted,

“Forse ne avrei anche un paio di canti,

Földhöz vágom a poharam.

Un paio di canti grandi, voluttuosi,

Uram, én megadom magam.«

Ma sto per crollare, come vedi,

S már látom, mint kap paripára,

Sotto l’euforia, sotto il tavolo,

Vállamra üt, nagyot nevet

In questa lotta ancestrale.”

S viszik tovább a táltosával

Pogány dalok, víg hajnalok,

“Signore, congedi il tuo servo,

Boszorkányos, forró szelek.

Tanto non è rimasto più niente:

Száll Keletről tovább Nyugatra,

Solo la certezza ancestrale,il decadimento sicuro,

Új, pogány tornákra szalad

Non m’incantare, non farmi del male, non farmi bere

S én feszülettel, tört pohárral,

Signore, io non son disposto più, a bere.”

Hült testtel, dermedt-vidoran

Elnyúlok az asztal alatt.

“Son disgustato e piena di ripugnanza,

Ho la schiena malata e avvizzita,

Mi inchino davanti a te, per l’ultima volta,

Poi scaglierò il bicchiere per terra.

Signore, hai vinto tu l’ultima sfida.”

Vedo ormai, come salta in groppa al destriero,

Tra una gran risata mi da una pacca sulla schiena.

Lo accompagnano con il suo cavallo alato,

I canti pagani, l’allegre aurore,

E venti bollenti stregati.

Continua a volare dall’Est all’Ovest,

In cerca di giostre pagane sempre nuove,

Ed io con il crocifisso, col bicchiere rotto,

Con il corpo freddo e con il ghigno paralizzato,

Sotto il tavolo mi allungo.