Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom,

Da due giorni piove a dirotto, se apro la finestra,

Páris tetői fénylenek

sulla mia tavola nuvola si posa,

felhő telepszik asztalomra

brillano i tetti di Parigi

s arcomra nedves fény pereg.

mi si illumina il viso di luce umida.

Házak fölött, de mélyben állok mégis itt,

Sto al disopra le case eppure vivo nel abisso,

rámsír az esővert korom,

la fuliggine bagnata mi avvolge,

s szégyenkezem e lomha sártól

mi vergogno per questo fango torpido

s hírektől mocskos alkonyon.

e del tramonto sudicio di notizie.

Ó suhogó, feketeszárnyu háború,

Oh, guerra dalle ali nere e sferzanti,

szomszédból szálló rémület!

terrore che dai vicini spira!

nem vetnek már, nem is aratnak

Di là, non si semina, ne si fa la raccolta,

és nincsen ott többé szüret.

non c'è più neppure la vendemmia.

Madárfió se szól, az égből nap se tűz,

Tace il pigolio del pulcino, non arde più neanche il sole,

anyáknak sincsen már fia,

madri son stati privati dai figli,

csupán véres folyóid futnak

Hispania! scorrono con furore,

tajtékosan, Hispánia!

i tuoi fiumi insanguinati.

De jönnek új hadak, ha kell a semmiből,

Ma verranno nuove frotte, se serve, sbucheranno dal niente,

akár a vad forgószelek

frotte, come un tifone impazzito,

sebzett földekről és a bányák

dalle terre ferite e dal

mélyéről induló sereg.

profondo delle miniere.

Népek kiáltják sorsodat, szabadság!

Libertà, i popoli evocheranno il tuo destino,

ma délután is érted szállt az ének;

il canto, anche oggi, risuonava per te;

nehéz szavakkal harcod énekelték

i poveracci di Parigi, intrisi d'acqua,

az ázottarcu párisi szegények.

con parole grevi cantavano la tua ribellione.

1937