Krisztusom,

Cristo mio,

én leveszem képedet falamról. Torz

toglierò la tua immagine dal muro. Avverto le sue

hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase

linee, i suoi colori, come un’alterazione distorta,

tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.

cosi come appari qui, non riesco mai immaginarti.

Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan

Con certi splendidi occhi azzurri, così satollo

derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen

e lieto, con il viso paffuto d’un colore rosso

enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.

soave, come una rosa caduta nel latte.

Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is

T’ho veduto durante tante notti, anche ascoltato un’infinità di volte, io lo so, che tu eri un semplice, smorto, stanco e a noi somigliante.

számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű

Erravi insonne sui sentieri degli reietti, nelle valli di

voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.

lacrime della fame e della miseria, e sull’orizzonte

Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek

della tua angoscia appenata, le fiamme, della tua

útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit

Gerusalemme decadente, lambivano già il cielo.

s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget

La tua voce procurava onde doloranti, quando

nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.

dopo tanto parlare, con voce rauca ricominciavi

Hangod fájó hullámokat kavart, mikor

a parlare. Tuo vestito stracciato e sbiadito era

a sok beszéd után rekedten újra

copiosamente coperto dalla polvere della strada,

szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott

sul tuo viso emaciato, screpolato dal vento e dal

ruhádon vastagon ült a nagy út pora,

sole, il giallume si fiammava in rosso ramato,

sovány, széltől-naptól cserzett arcodon

dai tuoi occhi fumanti cadevano sfrigolando sulla

bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két

tua barba incolta le lacrime di Dio -

parázsló szemedből sisteregve hullottak

borzas szakálladra az Isten könnyei –