A Csöndnek

Sul fiume

folyóján

del Silenzio

pár deszka-

un paio d’assi

darab.

di legno.

Mi zajból van e csönd? Zubog zúg a hab.

Di che suono è questo silenzio? Ribolle croscia la schiuma.

Támolygva

I ciechi

tolongnak

s’accalcano

a hídon

barcollando

vakok

sul ponte,

kis görnyedt, japános, naiv alakok.

piccole ingobbite, ingenue figure nipponiche.

A lelkük

Dal loro

a testből

corpo l’anima

ki sem lát

non vede

soha.

mai fuori.

A deszkát belepte iszamlós moha.

Il muschio viscido aveva ricoperto le assi.

Se korlát

Ne ringhiera

se hídrács

ne griglia del ponte

legörbülve

tutti piegati

mind

all’ingiù

Padlóig

Sino al pavimento

derékban

in cintola

letörpülve

rimpiccioliti

mind

tutti

lenn útat magának kezével tapint

laggiù con le mani tastano la via da fare

üres szemgolyójuk

vacui bulbi oculari

szanaszét tekint

guardano in giro

faruk meg feltolva

le loro natiche invece puntano

a zord égnek int.

all’insù verso il cielo austero.

Mind bukdos

Tutti vacillano

botorkál

barcollano

gyámoltalanul

indifesi

És olykor

E a volte

kezével

afferrano

a semmibe nyul

il niente

És olykor

con le mani

tört lécen

E a volte

hintázni tanul.

sul asse rotto

imparano a dondolare.

És néha

fülükbe

E a volte

jön egy

giunge

csobbanás:

alle orecchie

És néha

un tonfo:

szemükbe

E a volte

csap egy

spruzza

loccsanás:

l’acqua

a Csöndbe taszítja le társát a társ.

nei loro occhi:

compagno spinge il compagno giù nel Silenzio.

S mi zajból

van e Csönd?

Di che suono

Zubognak a

è il Silenzio?

habok.

Croscia

A Csöndnek kis hídján tolongnak a

la schiuma.

vakok.

Sul piccolo ponte del Silenzio s’accalcano

i ciechi.

Egy bús fűz hullatja ágak záporát.

Széles hold kacagja, mint gúnyos barát

Un mesto salice sparge i suoi numerosi rami.

szegény kis támolygó vakoknak farát.

La luna piena deride, come un amico salace,

le natiche dei poveri ciechi barcollanti.

1913

1913.