Magányos út, november, éjszaka,

Via solitaria, novembre, notte.

Koromsötét.

Buio come la pece.

Valaki jön mögöttem,

Dietro di me qualcuno avanza,

Súlyosan jön:

Ha i passi pesanti:

Hallom léptei döngő ütemét.

Sento i tonfi dei suoi passi.

Eremben lassan hűlni kezd a vér, -

Nelle mie vene piano si gela il sangue, -

De nem sietek, már nem sietek,

Ma non mi affretto, ormai non ho fretta,

Tudom, hogy úgyis mindjárt utolér.

Lo so, che comunque presto mi raggiunge.

Lehajtom a fejem.

Chino la testa.

Ez már nem félelem,

Questo ormai non è paura,

Ez már az Ámen halk mozdulata:

E’ il movimento silenzioso del Amen:

Az irgalmatlan léptű idegen

Che venga pure lo straniero

Hadd jöjjön hát. -

Dal passo implacabile. –

Oltson el minden kis-ablaknyi fényt

Che spenga ogni piccola luce delle finestre

Csalóka fényt, -

Luci fallaci, -

Tegye teljessé ezt az éjszakát.

Che renda completa questa notte.

Jön.

Sta arrivando.

Nagy, mérföldnyelő léptekkel halad,

Avanza con passi da gigante,

Most, itt, itt lesz a nagy találkozás,

Or’ qui, dove mi son fermato,

Ahol megálltam,

Qui ci sarà il grande incontro,

E haldokló lámpavilág alatt.

Sotto la luce morente di questo lampione.

Most! - Elment.

Ora! - E’ passato oltre.

Elment, és szóba sem állott velem,

E’ andato via, non mi ha rivolto una parola,

Csak megnézett a kalapja alól

Mi guardò da sotto il cappello,

Akár az élet és a szerelem.

Come fa l’amore e la vita.

Kolozsvár, 1927 november 18

Cluj – Napoca, 18 novembre 1927