Művész vagyok. Kifáradt, keskeny ujjam

Sono artista. Le mie lasse, snelle dita,

Egy lant idegén álmodozva babrál,

Suonan sognando la corda della lira,

Úgy simogatom a szép és új igéket,

Accarezzo i belli e nuovi verbi,

Mint perzsaszőnyegét a kalmár.

Come il mercante i suoi persiani tappeti.

Szerelmes vagyok rejtelmes szavakba,

Io per le parole ignote ho l'amore

Melyek nagy órák lázában fogantak

Concepite in febbre delle grandi ore,

És pirosan és égőn és ragyogva

Ed in rosso e bruciando e brillando

Új színeket lopnak az alkonyatnak.

Rubano nuovi colori per il tramonto.

Nem látom én az utcák szürkeségét

Non vedo il grigiore delle vie,

S a közönyös arcok nekem nem élnek.

Per me sono morti i volti inerti.

Testvéreim a csillagokba néző

Grandi illusi scrutatori di stelle

Nagy álmodók, a szomorú merészek.

Sono i miei fratelli, i tristi arditi.

Művész vagyok. Mélységek és magasság

Sono artista. Mi arrampico da solo

Gyopáros ösvényén kúszom magamban.

Sul sentiero alpino dell'abisso e cielo.

Keresek egy virágot, új virágot,

Cerco un fiore, un nuovo fiore,

Hogy érte életemet adjam!

La mia vita per esso offrire!