Alig volt dél - és íme este már,

Passato da poco mezzogiorno – ed è già sera,

az ablakot ködfátyol keni be,

sulla finestra si stende un velo di nebbia,

áttetszik rajt' sok vonalatlan árny

attraverso essa traspare il colore oscuro

sötét és mégis halavány szine.

eppur bigio di tante ombre senza forma.

Benn ágy alól, sarokból a sötétség

Dentro, l’oscurità striscia fuori dall’angolo,

kimászik, mintha tolvaj volna csak,

da sotto il letto, neanché fosse un ladro,

ki nappal még a házban elrejtőzék,

come chi s’ rimpiattato in casa di giorno,

s előbuj lopni, mikor alszanak.

e sbuca a rubare quando son tutti a letto.

Tévedsz, tolvaj sötétség, én nem alszom,

Ti sbagli, oscurità ladro, io non dormo,

s te kincseimből semmit el nem lophatsz,

tu dai miei tesori, che brillano in fondo

amelyek lelkem mélyében ragyognak.

la mia anima, non puoi rubare niente.

Lelkem ragyog, mint gyémántkő ragyog,

La mia anima brilla, brilla come diamante.

S te félsz a fénytől. Én a fény vagyok.

E tu hai paura della luce. Io sono la luce.

És én nem alszom, mert én sohasem alszom!

E io non dormo, perché io non dormo mai.

1903. jún.

Giu. 1903.