Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!

Serate miti, anche i vostri ricordi saranno nobilitati!

Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott

Dai poeti e dalle giovani spose contornata tavola

tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?

brillante dove stai scivolando sulla mota del passato?

hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot

dov’è la notte, quando gli amici arzilli, bevevano

ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?

allegramente pinot grigio, dai sottili, brillanti calici?

Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld

Intorno la luce della lampada versetti fluttuavano,

jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és

sulla cresta metrica si cullavano brillanti aggettivi verdi,

éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltünt

vivevano i morti e i prigionieri erano a casa, amici vecchi

drága barátok, verseket írtak a rég elesettek,

spariti, da tempo deceduti scrivevano poesie, con

szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje.

la terra dell’Ucraina, Spagna e delle Fiandre sul cuore.

Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tűzben,

Alcuni combattevano, digrignando i denti correvano

s harcoltak, csak azért, mert ellene mitse tehettek,

nel fuoco, perché non potevano far’ altro, mentre

s míg riadozva aludt körülöttük a század a mocskos

intorno a loro, sotto la coperta lurida della notte,

éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben,

la compagnia dormiva impaurita, pensavano alla propria

mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban.

stanza, che in questa società fungeva da isola e da grotta.

Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak,

A volte viaggiavano nei carri bestiame blindati, assiderati,

dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön,

senza armi stavano fermi nei campi minati, altre volte,

s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben,

sono andati volontari, muti, con le armi in mano, sapevano

némán, mert tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn,

che quella guerra era questione loro, e ora nella notte,

s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben.

l’angelo della libertà veglia sul loro grande sogno.

S volt ahová ... mindegy. Hova tüntek a bölcs borozások?

A volte…non importa. Che fine han fatto le grandi bevute?

szálltak a gyors behivók, szaporodtak a verstöredékek,

Volavano i precetti, s’accumulavano i frammenti delle

és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők

poesie e si moltiplicavano le rughe intorno la bocca

ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündér-

e sotto gli occhi delle giovani donne; negli anni cupi

léptü leányok a háboru hallgatag évei közben.

della guerra s’appesantivano le ragazze dai passi di fata.

Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal?

Dov’è quella notte, la taverna, la tavola sotto i tigli?

és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?

coloro che son ancora vivi, quelli alla guerra costretti?

hangjuk hallja szivem, kezem őrzi kezük szoritását,

cuore mio sente la loro voce, la mano la loro stretta,

művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik,

cito le loro opere intravedo la grandezza della loro statura,

s mérem (néma fogoly), - jajjal teli Szerbia ormán.

e misuro (prigioniero muto), - in cima alla straziata Serbia.

Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé,

Dov’è la notte? quella notte non ritornerà mai più,

mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már.

e a quel che c’era, la guerra dà una diversa prospettiva.

Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában

Son seduti alla tavola, nascosti nei sorrisi delle donne,

és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen,

berranno dai nostri bicchieri, coloro, che insepolti

távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.

dormono nei boschi lontani, sui pascoli stranieri.