Rebbenő szemmel

Seduto nella luce

ülök a fényben,

con l’occhio vibrante,

rózsafa ugrik

si slancia il rosaio

át a sövényen,

oltre il steccato,

ugrik a fény is,

svanisce la luce

gyűlik a felleg,

s’addensa la nube,

surran a villám,

guizza il fulmine

s már feleselget

e lassù più in alto,

fenn a magasban

forte e impetuoso,

dörgedelem

risponde a picche

vad dörgedelemmel,

il tuono al tuono,

kékje lehervad

il cerulo dei laghi

lenn a tavaknak,

laggiù s’accascia,

s tükre megárad,

l’acqua s’ingrossa,

jöjj be a házba,

entra pure in casa,

vesd le ruhádat,

spoglia la tua veste,

már esik is kint,

comincia a piovere,

vesd le az inged,

levati la camicetta,

mossa az eső

che la pioggia lavi

össze szívünket.

i nostri cuori insieme.

1942 február 1.