Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,

Der Ér, ein seltsam müder Graben

Pocsolyás víz, sás, káka lakják.

Voll Sandschlamm, Gräsern, Löwenzahn,

De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna

Doch Kraszna, Szamos, Theiß und Donau

Oceánig hordják a habját.

Schleppen auch ihn zum Ozean.

S ha rám dől a szittya magasság,

Ha száz átok fogja a vérem,

Bricht skythische Last auch auf mich ein,

Ha gátat túr föl ezer vakond,

Mag Fluch mich hundertfach ergreifen,

Az Oceánt mégis elérem.

Und Nagetier den Deich aufwühlen,

Akarom, mert ez bús merészség,

Ich werd den Ozean erreichen.

Akarom, mert világ csodája:

Valaki az Értől indul el

Ich will, mich treibt mein dunkler Mut,

S befut a szent, nagy Oceánba.

Zum Wunder, welches stolz verkündet,

1907

Daß einer, der am Ér begann,

Im Ozean dann endlich mündet.