Szerelmedért

Nur dir zulieb

Feldúlnám eszemet

Heimsucht ich meinen Geist

És annak minden gondolatját,

Samt tausend flüchtigen Gedanken,

S képzelmim édes tartományát;

Den wilden Phantasien, den schwanken,

Eltépném lelkemet

Dem, was das Herz zerreißt,

Szerelmedért.

Nur dir zulieb.

Szerelmedért

Nur dir zulieb

Fa lennék bérc fején,

Möchte ein Baum ich sein,

Felölteném zöld lombozatját,

Am Berg in grünes Laub mich kleiden,

Eltűrném villám s vész haragját,

Gewitters Zorn und Blitz erleiden,

S meghalnék minden év telén

Kahl stehn im winterlichen Hain,

Szerelmedért.

Nur dir zulieb.

Szerelmedért

Nur dir zulieb

Lennék bérc-nyomta kő,

Wär ich im Berg ein Stein,

Ott égnék földalatti lánggal,

Der brennt in unterirdschen Feuern.

Kihalhatatlan fájdalommal,

In Schmerzen, die sich stets erneuern,

És némán szenvedő,

Erlitt ich alle Pein,

Szerelmedért.

Nur dir zulieb.

Szerelmedért

Nur dir zulieb

Eltépett lelkemet

Würd ich die Seele mein

Istentől újra visszakérném,

Von Gott dereinst zurückverlangen.

Dicsőbb erénnyel ékesítném

Sie sollt in neuer Tugend prangen

S örömmel nyújtanám neked

Und freudig dir zu eigen sein –

Szerelmedért!

Nur dir zulieb.

1843. március előtt