Hazádnak rendületlenül
Vis trofasthet urokkelig
Légy híve, oh magyar;
mot landet ditt, magyar!
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Det var din vugge, blir din grav,
Mely ápol s eltakar.
ditt vern det er og var.
A nagy világon e kívül
Den hele jord er ikke din.
Nincsen számodra hely;
I lykke som i nød
Áldjon vagy verjen sors keze;
er her ditt mål for dåd og drøm,
Itt élned, halnod kell.
ditt land i liv og død.
Ez a föld, melyen annyiszor
Her er din jord, som titt ble rød
Apáid vére folyt;
av blod fra fedres sår.
Ez, melyhez minden szent nevet
Til den ble knyttet dyre navn
Egy ezredév csatolt.
igjennom tusen år.
Itt küzdtenek honért a hős
Her lød det alt i Arpáds tid:
Árpádnak hadai;
Vær fryktløs- kjemp og våk!
Itt törtek össze rabigát
Her sprengte Hunyads høvdingarm
Hunyadnak karjai.
med kraft vårt trelldomsåk.
Szabadság! itten hordozák
O Frihet! Høyt ble båret her
Véres zászlóidat,
din fane, vætt i blod;
S elhulltanak legjobbjaink
her kjempet våre beste menn
A hosszú harc alatt.
og segnet, der den stod
És annyi balszerencse közt,
Tross alt vår fedrejord har sett
Oly sok viszály után,
av smerte, blod og brann:
Megfogyva bár, de törve nem,
enn lever, bøyd, men ikke brutt,
Él nemzet e hazán.
et folk i dette land.
S népek hazája, nagy világ!
O verden, lytt til folkets rop:
Hozzád bátran kiált:
De lange seklers nød,
"Egy ezredévi szenvedés
de tusen år, de krever alt.
Kér éltet vagy halált!"
Det gjelder liv og død!
Az nem lehet hogy annyi szív
Umulig at så mange liv
Hiába onta vért,
er gitt forgjeves hen-
S keservben annyi hű kebel
at ikke slik en tåresæd
Szakadt meg a honért.
skal bære frukt igjen.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
Umulig at slik kraft og ånd,
És oly szent akarat
slik vilje som er vår,
Hiába sorvadozzanak
skal tynes i en håpløs kamp
Egy átoksúly alatt.
mot evig onde kår.
Még jőni kell, még jőni fog
En bedre dag skal gry en gang.
Egy jobb kor, mely után
Den lever denne stund
Buzgó imádság epedez
i hjertets attrå, bønnens ord
Százezrek ajakán.
på millioners munn.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
Men er oss annen lagnad lagt,
A nagyszerű halál,
da kommer dødens dag,
Hol a temetkezés fölött
da blir vårt hele land en grav.
Egy ország vérben áll.
Da står det siste slag.
S a sírt, hol nemzet süllyed el,
Og der vi stred vår slutt-kamp ut
Népek veszik körül,
og viste døden tross,
S az ember millióinak
skal verden sanne det, og se-
Szemében gyászkönny ül.
og sørge over oss.
Légy híve rendületlenül
Mot landet ditt urokkelig
Hazádnak, oh magyar:
vær trofast, o magyar!
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Det gir deg liv- og faller du,
Hantjával ez takar.
sitt barn i fang det tar.
A nagy világon e kivül
Den hele jord er ikke din.
Nincsen számodra hely;
I lykke som i nød
Áldjon vagy verjen sors keze:
er her ditt mål for dåd og drøm,
Itt élned, halnod kell.
ditt land i liv og død!
1836