Az álom

Der Traum,

A természetnek legszebb adománya.

Megnyílik ekkor vágyink tartománya.

der uns ins Land erfüllter Sehnsucht lenkt,

Mit nem lelünk meg ébren a világon.

Álmában a szegény

ist wohl das Schönste, was Natur uns schenkt,

Nem fázik és nem éhezik,

Bibor ruhába öltözik,

ein Glück, das uns vergönnt im Wachen kaum.

S jár szép szobák lágy szőnyegén.

Álmában a király

Der Arme friert im Traum nicht mehr,

Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...

Nyugalmat élvez.

die Qual des Hungers ist gestillt,

Álmában az ifju elmegy kedveséhez,

Kiért epeszti tiltott szerelem,

er geht in schöne Kleider eingehüllt,

S ott olvad égő kebelén. -

Álmamban én

im herrlichsten Gemach auf Teppichen umher.

Rabnemzetek bilincsét tördelem!

Der König selbst vergißt,

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

daß es sein Amt zu strafen und zu richten ist,

schläft friedlich, unbeschwert.

Der Jüngling, dessen Herz verzehrt

verschmähte Liebeslust,

schmilzt hin an der begehrten Brust.

Ich aber brech entzwei

im Traum die Ketten aller Sklaverei!