Euch, ihr Musen, ehrt die Süße,

Szelid Musák! jól tudom én,

Will euch ganz zu eigen seyn,

  Hogy tisztel ő titeket;

Schickt der fernen Freundin Grüße,

Hogy Ninával levelezvén,

Streut im Briefe Verse ein;

  Írt is ő már verseket.

Sie erfreut sich der Gesänge,

Jól tudom én, hogy kedveli

Schön von Dichtern ausgedacht;

  A poeták lantjait:

Meiner Laute trübe Klänge,

Vajon hát mért nem sziveli

Die nur nimmt sie nicht in Acht;

  Az én lantom hangjait?

Magst vielleicht zu düster rauschen,

Eratóm, te! silány lehetsz,

Daß sie niemals dir mag lauschen.

Hogy kedvére szert nem tehetsz;

Rührt sie, ach, dein Klagen nie!

  S ha már úgy sem érdekled,

So verstumm'. – Was singst du sie?

  Némulj el, - mit énekled?