Und wieder naht ein seliges Empfinden!

Ismét egy édes boldog érezet!

Es hellet sich das Grau vergang'ner Zeit;

Reám derűl a messze kor homálya,

Auf Rosenpfaden, die ich sinken, schwinden

Az elveszett, elsülyedt rózsapálya

Sah', gibt zur Wonneflur sie mir geleit.

Ismét örömtájak felé vezet.

Welch eine Gottheit will sich mir verkünden!

Mely istenség nyújt itt varázskezet?

Wie liebend sich mein ganzes Seyn ihr beut!

Mint ömledez hozzá keblem dagálya!

Mein Herz, ich fühl' es, wird hier Ruhe finden,

Érzem, hogy e szív enyhültét találja:

Dein Hauch, Erinn'rung hat es neu geweiht.

Te ihletéd, szelid Emlékezet!

Nein! rufe nicht verschwund'nes Licht zurück,

Nem. Ahelyett, hogy visszabájolod

Lass über mir die dicht'sten Schleier zieh'n,

Letünt korom szebb álmait felettem,

Bedeck' der hingeschwund'nen Zeiten Glück.

Borítsd el rajtok inkább fátyolod.

Schon einmal sah' ich meine Freuden flieh'n,

Elég, hogy őket egyszer elvesztettem.

Ach, zwinge neu zu bluten nicht mein Herz!

Ne kényszeríts ujonnan vérzeni;

Zweimal verlieren! fühle diesen Schmerz.

Ah, érezd, mily kín ismét veszteni.