Ne csudáld, hogy majd minden szó

Staune nicht, dass immer Liebe

  Csak szerelem versemben:

Rauschet meiner Harfe Lust;

A sok édes, a sok szép s jó,

Alle schönen, süssen Triebe,

  A mit érzek keblemben,

Alles Gute in der Brust,

Sőt e roppant természetben

Was auf dieser Erde Weiten

  A mi lehel és munkál,

Athmet, wirket, bindet, hält,

Vonsz, köt, tart, s ily szép keletben

Was im Wechsellauf der Zeiten,

  A mi által öszveáll,

Wundervolles zeugt die Welt:

S öszvehangzik minden, minden

Blumen, so die Felder weisen,

Kivűl, belől, alatt és fenn -

Sterne, die am Himmel kreisen,

  A mi élet s élelem, -

Woher quillt ihr Zauberleben?

  Mi az, ha nem szerelem?

Sie, die Liebe, hat's gegeben.