Ime, hát megleltem hazámat,

Fedrelandet har jeg funnet

a földet, ahol nevemet

hibátlanul irják fölébem,

endelig, der navnet staves

ha eltemet, ki eltemet.

riktig over meg, om noen

E föld befogad, mint a persely.

Mert nem kell (mily sajnálatos!)

bryr seg med at jeg begraves.

a háborúból visszamaradt

húszfilléres, a vashatos.

Lik en gammel sparebøsse

Sem a vasgyűrű, melybe vésve

venter jorden. Ellers trenger

a szép szó áll, hogy uj világ,

jog, föld. - Törvényünk háborús még

ingen slik en fattig jernmynt,

s szebbek az arany karikák.

krigens nød-valuta lenger.

Egyedül voltam én sokáig.

Majd eljöttek hozzám sokan.

Brorskaps jernring, inngravert med

Magad vagy, mondták; bár velük

voltam volna én boldogan.

”Jord og rettferd!” lokker ingen.

Igy éltem s voltam én hiába,

Ennå gjelder krigens lov, og

megállapithatom magam.

Bolondot játszottak velem

bedre gavn gir gull i ringen.

s már halálom is hasztalan.

Lenge stod jeg på mitt eget.

Mióta éltem, forgószélben

próbáltam állni helyemen.

Til en dag de lot meg vite:

Nagy nevetség, hogy nem vétettem

többet, mint vétettek nekem.

de var mange, jeg alene.

Szép a tavasz és szép a nyár is,

Og alene er for lite.

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak, ki tűzhelyet, családot,

Jeg tør se med bitre øyne:

már végképp másoknak remél.

alt mitt virke var forgjeves.

1937. nov. 24.

Jeg har levd til narr for dem. Og

døden blir vel slik det leves.

Livet gjennom har jeg prøvd å

stå i stormer oppreist. Men

narr var den som aldri møtte

lavt og ondt med ondt igjen.

Vakrere er vinters hvile

enn når sommerengen grønsker.

Ensom mann har bare andres

hjem og fred i sine ønsker.