Száll az este. Hollószárnya

Le soir vole. Aile de corbeau

Megrezzenti ablakom,

Fait ma fenêtre trembler,

Ereszkedik lelkem árnya,

De mon âme choit le rideau,

Elborong a multakon.

Noir souvenir du passé.

Nézek vissza, mint a felhő

Je me tourne, tel le nuage

Áthaladt vidékre néz:

Regarde où il fut avant :

Oly komor volt, - oly zöldellő

Si vert – si triste paysage,

Oly derült most az egész.

Tout est si clair maintenant.

Boldog évek! - ha ugyan ti

Heureux temps ! – si réellement

Boldogabban folytatok, -

Vous vous êtes écoulés.

Multam zöld virányos hanti!

Terreau – mon passé florissant,

Hadd merengek rajtatok.

Permets-moi de te contempler.

Bár panasszal, bár sohajjal

Bien qu'en ma bouche en ce temps-là

Akkor is szám telve lőn:

Mille plaintes et soupirs :

Kevesebbem volt egy jajjal...

Il ne me manquait qu'un hélas...

Hittel csüggtem a jövőn!

Most ez a hit... néma kétség,

Foi clouée sur l'avenir.

S minél messzebb haladok,

Mais maintenant... doute muet,

Annál mélyebb a sötétség;

J'ai beau toujours avancer,

Vissza sem fordulhatok.

L'obscur de plus en plus se fait,

Nem magasba tör, mint másszor -

Plus ne puis m'en retourner.

Éltem lejtős útja ez;

Ma vie ne va plus vers plus haut –

Mint ki éjjel vízbe gázol

C'est la pente vers le bas,

S minden lépést óva tesz.

Comme on marche la nuit dans l'eau

1857.

En tremblant à chaque pas.