Oszlik lelkemnek barna gyásza:

IL lutto scuro della mia anima si dirada,

Nagy, fehér fényben jön az Isten,

Per soggiogare i miei nemici,

Hogy ellenségim leigázza.

Giunge Dio, in una grande luce bianca.

Az arcát még titkolja, rejti,

Il suo viso nasconde ancora, cela,

De Nap-szemét nagy szánalommal

Ma i suoi grandi occhi di sole,

Most már sokszor rajtam felejti.

Con compassione, ormai spesso,

su di me posa.

És hogyha néha-néha győzök,

Ő járt, az Isten járt előttem,

Eppure se di tanto in tanto io vinco,

Kivonta kardját, megelőzött.

Era Dio, che mi precedeva,

Sfoderando la sua spada, mi ha prevenuto.

Hallom, ahogy lelkemben lépked

S az ő bús »Ádám, hol vagy?«-ára

Cammina nella mia anima, lo sento,

Felelnek hangos szívverések.

E al suo accorato: “ Dove sei Adamo? “

Coi forti battiti del cuore, io rispondo.

Szivemben már őt megtaláltam,

Megtaláltam és megöleltem

Nel mio cuore io l’ho già trovato,

S egyek leszünk mi a halálban.

L'ho trovato e l’ho abbracciato,

Per essere anche nella morte, a Lui vincolato.