1 

1

 Itt ülök csillámló sziklafalon.

Sto seduto qui, sul dirupo scintillante.

 Az ifju nyár

La brezza lieve

 könnyű szellője, mint egy kedves

del estate novello alita,

 vacsora melege, száll.

come il calore di una cena invitante.

 Szoktatom szívemet a csendhez.

Cerco di abituare il mio cuore al silenzio.

 Nem oly nehéz -

Non è tanto difficile –

 idesereglik, ami tovatűnt,

qui si affluisce, ciò che era svanita,

 a fej lehajlik és lecsüng

si reclina la testa

 a kéz.

la mano è abbandonata.

Nézem a hegyek sörényét -

Guardo il costone dei monti –

 homlokod fényét

ogni foglia riflette

 villantja minden levél.

la luce della tua fronte.

 Az úton senki, senki,

Per le vie non v’è nessuno, nessuno,

 látom, hogy meglebbenti

vedo la tua gonna

 szoknyád a szél.

sollevarsi dal vento.

 És a törékeny lombok alatt

E sotto le fronde fragili,

 látom előrebiccenni hajad,

vedo cascar’ avanti i tuoi capelli,

 megrezzenni lágy emlőidet és

sussultare i tuoi seni e

 - amint elfut a Szinva-patak -

- come il ruscello Szinva fugge via –

 ím újra látom, hogy fakad

rivedo, come nasce

 a kerek fehér köveken,

sui rotondi sassi bianchi,

 fogaidon a tündér nevetés.

sui tuoi denti, la tua angelica risata.

2 

2

 Óh mennyire szeretlek téged,

Oh, quanto ti amo,

 ki szóra bírtad egyaránt

tu, che nei più profondi meandri del mio cuore,

 a szív legmélyebb üregeiben

hai indotto ugualmente alla parola,

 cseleit szövő, fondor magányt

la solitudine insidiosa, tessitrice dei tranelli,

 s a mindenséget.

e l’universo.

 Ki mint vízesés önnön robajától,

Tu, che ti stacchi da me, come la cascata

 elválsz tőlem és halkan futsz tova,

dal proprio fragore, e scappi via piano,

 míg én, életem csúcsai közt, a távol

finché io, tra le vette della mia vita,

 közelében, zengem, sikoltom,

nella vicinanza del remoto, tuono, grido,

 verődve földön és égbolton,

tribolando per mare e per cieli,

 hogy szeretlek, te édes mostoha!

come ti amo, dolce matrigna!

3 

3

 Szeretlek, mint anyját a gyermek,

Ti amo come il bimbo la madre,

 mint mélyüket a hallgatag vermek,

come i propri silenzi le fosse cupe,

 szeretlek, mint a fényt a termek,

ti amo come le sale la luce,

 mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

come l’anima la fiamma, il corpo la quiete!

 Szeretlek, mint élni szeretnek

Ti amo come amano la vita i mortali,

 halandók, amíg meg nem halnak.

finché la morte non sopraggiunge.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,

Custodisco ogni tuo sorriso, movenza,

 őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

parola, come gli oggetti caduti, la terra.

 Elmémbe, mint a fémbe a savak,

Come l’acido nei metalli, cosi ti ho incisa

 ösztöneimmel belemartalak,

con i miei istinti nella mia mente,

 te kedves, szép alak,

tu, incantevole immagine bella,

 lényed ott minden lényeget kitölt.

dove il tuo essere tutto l’essenziale riempie.

A pillanatok zörögve elvonulnak,

Strepitando passano i momenti,

 de te némán ülsz fülemben.

ma tu sei seduta muta nelle mie orecchie.

 Csillagok gyúlnak és lehullnak,

Si accendono e cadono le stelle,

 de te megálltál szememben.

ma tu sei immobile nei miei occhi.

 Ízed, miként a barlangban a csend,

Tuo sapore, come il silenzio nella grotta,

 számban kihűlve leng

raffreddandosi aleggia nella mia bocca,

 s a vizes poháron kezed,

con le sue venature fine,

 rajta a finom erezet,

a volte intravedo la tua mano,

 föl-földereng.

posata sul bicchiere d’acqua.

4 

4

 Óh, hát miféle anyag vagyok én,

Oh, di che materia son fatto io,

 hogy pillantásod metsz és alakít?

se mi taglia, mi foggia il tuo sguardo?

 Miféle lélek és miféle fény

Che sorta di materia e di luce,

 s ámulatra méltó tünemény,

che prodigio degno di stupore,

 hogy bejárhatom a semmiség ködén

che mi permette nell’inezia della nebbia

 termékeny tested lankás tájait?

percorrere le fertili lande del tuo corpo?

S mint megnyílt értelembe az ige,

E come il verbo s’è dischiusa alla ragione,

 alászállhatok rejtelmeibe!...

nei suoi arcani posso discendere!...

Vérköreid, miként a rózsabokrok,

I circoli del tuo sangue, come cespugli

 reszketnek szüntelen.

di rose fremono senza riposo.

 Viszik az örök áramot, hogy

Trasportano la corrente eterna,

 orcádon nyíljon ki a szerelem

per sbocciare l’amore sul tuo viso,

 s méhednek áldott gyümölcse legyen.

che tuo grembo abbia il frutto benedetto!

 Gyomrod érzékeny talaját

Tessono le mille radicine ricamando

 a sok gyökerecske át meg át

il suolo sensibile del tuo stomaco,

 hímezi, finom fonalát

legando e disfacendo i nodi sul filo delicato –

 csomóba szőve, bontva bogját -

che la cellula del tuo nettare raccolga tanta schiatta,

 hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját

e i bei cespugli del tuo polmone frondoso

 s lombos tüdőd szép cserjéi saját

stormiscano la propria gloria!

 dicsőségüket susogják!

La materia eterna felicemente avanza

Az örök anyag boldogan halad

nelle gallerie delle tue visceri,

 benned a belek alagútjain

la scoria acquisisce una vita ricca

 és gazdag életet nyer a salak

nei pozzi bollenti dei reni operosi!

 a buzgó vesék forró kútjain! 

Sorgono colline ondulate,

 Hullámzó dombok emelkednek,

dentro di te tremolano costellazioni,

 csillagképek rezegnek benned,

si sommuovono i laghi, lavorano i cantieri,

 tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,

brulicano milioni di animali vivi,

 sürög millió élő állat,

insetto,

 bogár,

alghe,

 hinár,

la crudeltà e la bontà,

 a kegyetlenség és a jóság;

splende il sole, la luce floreale velata s’incupisce –

 nap süt, homályló északi fény borong -

nella tua sostanza vaga

 tartalmaidban ott bolyong

l’inconsapevole eternità.

 az öntudatlan örökkévalóság.

5

5 

Come grumi di sangue coagulati,

 Mint alvadt vérdarabok,

cascano davanti a te

 úgy hullnak eléd

queste parole.

 ezek a szavak.

L’esistenza balbetta,

 A lét dadog,

la sol cosa chiara è la voce della legge.

 csak a törvény a tiszta beszéd.

Ma i miei organi alacri,

 De szorgos szerveim, kik újjászülnek

da cui rinasco giorno dopo giorno,

 napról napra, már fölkészülnek,

per la quiete si stanno preparando.

 hogy elnémuljanak.

Ma fin allora gridano tutti –

De addig mind kiált -

tu, eletta tra la moltitudine

 Kit két ezer millió embernek

di duemila milioni di persone,

 sokaságából kiszemelnek,

tu l’unica, tu culla morbida,

 te egyetlen, te lágy

tomba forte, letto vivente,

 bölcső, erős sír, eleven ágy,

accoglimi dentro di te!

 fogadj magadba!...

(Com’è immenso il cielo d’alba!

(Milyen magas e hajnali ég!

Schiere brillano nei suoi metalli.

 Seregek csillognak érceiben.

Mi offende gli occhi questo gran bagliore.

 Bántja szemem a nagy fényesség.

Son perduto, penso.

 El vagyok veszve, azt hiszem.

Sopra di me sento un batter d’ali,

 Hallom, amint fölöttem csattog,

è il battito del mio cuore.)

 ver a szivem.)

6

6 

(Canto marginale)

 (Mellékdal)

Mi porta il treno, ti seguo,

 (Visz a vonat, megyek utánad,

forse, entro oggi ti troverò,

 talán ma még meg is talállak,

forse questo viso ardente si placa,

 talán kihűl e lángoló arc,

e in silenzio mi dirai qualche parola:

 talán csendesen meg is szólalsz:

Scorre l’acqua tiepida, fatti il bagno!

Csobog a langyos víz, fürödj meg!

Per asciugarti eccoti l’asciugamano!

 Ime a kendő, törülközz meg!

La carne si cuoce, ti placherà la fame.

 Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Dove io giaccio, è là, il tuo letto!)

 Ahol én fekszem, az az ágyad.)