Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

Ci avviamo verso l'Autunno,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

rincorrendoci squittendo, piangendo,

Két lankadt szárnyú héja-madár.

due sparvieri dalle ali stanche.

Új rablói vannak a Nyárnak,

L'Estate ormai ha nuovi padroni,

Csattognak az új héja-szárnyak,

sbattono le ali i giovani astori,

Dúlnak a csókos ütközetek.

e combattono battaglie di baci.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Voliamo via dall'Estate, cacciati,

Valahol az Őszben megállunk,

ci fermiamo nell'Autunno, da qualche parte,

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

con piume alzate, innamorati.

Ez az utolsó nászunk nékünk:

Sono le nostre ultime nozze:

Egymás husába beletépünk

ci scaviamo nella carne,

S lehullunk az őszi avaron.

e cadiamo morti sul secco fogliame.

1906