Jaj, szeressetek szilajon,

Ah, aimez-moi farouchement,

hessentsétek el nagy bajom!

Chassez de moi le long tourment.

Eszméim közt, mint a majom

Singe en mon crâne en feu je glisse,

a rácsok közt le és föl,

Cognant ma cage, hanté, dément,

vicsorgok és ugrándozom,

Et je veux mordre et ma voix crisse.

mert semmit nem hiszek s nagyon

Je ne crois plus, c’est mon supplice:

félek a büntetéstől.

J’ai peur, j’ai peur du châtiment.

Halandó, hallod-e dalom,

Oh! mortel, comprends-tu mon chant,

vagy zúgod csak, mint a vadon?

Ou n’est-il qu’un écho changeant,

Ölelj meg, ne bámulj vakon

Forêt qui vaguement murmure?

a kifent rohamkéstől -

Enlace-moi, quitte l’aimant

nincs halhatatlan oltalom,

Du poignard à la lame sûre.

akinek panaszolhatom:

Plus de sauveur qui me rassure:

félek a büntetéstől.

J’ai peur, j’ai peur du châtiment.

Mint fatutaj a folyamon,

Radeau sur le fleuve, flottant,

mint méla tót a tutajon,

Flotteur amer sur le courant,

száll alá emberi fajom

Ma race d’homme va, meurtrie,

némán a szenvedéstől -

Dans la douleur se consumant.

de én sirok, kiáltozom:

Garde-moi, préviens ma furie,

szeress: ne legyek rossz nagyon -

Aime-moi! je pleure et je crie:

félek a büntetéstől.

J’ai peur, j’ai peur du châtiment.

1936. november-december