1
1
A rakodópart alsó kövén ültem,
Stavo seduto sotto lo scalo sulla prima pietra
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
guardavo come naviga via la scorza d'anguria.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
Assorto nel mio destino avvertivo appena
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
come ciarla la superficie e tace il profondo.
Mintha szívemből folyt volna tova,
Come se il Danubio fluisse dal mio cuore;
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
era torbido, saggio, grande.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
Ogni onda e ogni moto era un sussulto
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
un tendere e afflosciarsi come i muscoli
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
quando l'uomo lavora lima batte
minden hullám és minden mozdulás.
fa mattoni di tufo, vanga.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
Mi cullava anche, con delle favole come mia madre,
s mosta a város minden szennyesét.
lavava tutti i panni sporchi della città.
És elkezdett az eső cseperészni,
Cominciava a gocciolare
de mintha mindegy volna, el is állt.
ma come fosse la stessa cosa, la pioggia smetteva.
És mégis, mint aki barlangból nézi
E tuttavia come chi osserva la pioggia battente
a hosszú esőt - néztem a határt:
da un anfratto - guardavo il circostante:
egykedvű, örök eső módra hullt,
un venir giù monotono da parere eterno,
színtelenül, mi tarka volt, a múlt.
incolore, ciò che si colorava, qua e là, era passato.
A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
Il Danubio era un continuo scorrere. E come un bimbo
másra gondoló anyának ölén
nel fertile grembo incurante di una madre,
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
la schiuma giocava buona buona,
és nevetgéltek a habok felém.
ridacchiandomi in faccia.
Az idő árján úgy remegtek ők,
E sulla corrente del tempo vacillava
mint sírköves, dülöngő temetők.
come lapidi tombali in cimiteri cadenti.
2
2
Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
Io mi son un che guarda da millant'anni
nézem, amit meglátok hirtelen.
ciò che all'istante vede.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
Un attimo, e lì è la totalità del tempo
mit százezer ős szemlélget velem.
che centomila avi guardano unitamente a me.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
Vedo ciò che no hanno veduto perché zappavano
öltek, öleltek, tették, ami kell.
uccidevano abbracciavano, facevano il dovuto.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
E immersi nella materia loro vedono
mit én nem látok, ha vallani kell.
(devo confessarlo) ciò che io non vedo.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Sapevano l'un dell'altro cose come gioia e tristezza;
Enyém a múlt és övék a jelen.
a me il passato, a loro il presente.
Verset írunk - ők fogják ceruzámat
Scriviamo versi - loro che tengono la mia matita
s én érzem őket és emlékezem.
e io li sento, me ne ricordo.
3
3
Anyám kun volt, az apám félig székely,
Mia madre era di kun, mio padre per metà transilvano
félig román, vagy tán egészen az.
e per metà, se non del tutto, rumeno.
Anyám szájából édes volt az étel,
Dalla bocca di mia madre era dolce il cibo
apám szájából szép volt az igaz.
dalla bocca di mio padre era bello il vero.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Se mi muovo, sono loro che si abbracciano,
Elszomorodom néha emiatt -
il che talvolta mi rattrista -
ez az elmúlás. Ebből vagyok. "Meglásd,
è la vita che trascorre, e di questo io sono fatto. "Vedrai
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.
quando non ci saremo più!... - così mi parlano.
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
Mi si rivolgono perché io sono già loro;
gyenge létemre így vagyok erős,
nel mio essere debole è così che sono forte,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
chi ricorda, sa di essere più dei molti
mert az őssejtig vagyok minden ős -
perché fino alle cellule sono ogni avo -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
sono l'Avo, che dal preesistente si moltiplica,
apám- s anyámmá válok boldogon,
felicemente mi fondo con mio padre e mia madre
s apám, anyám maga is ketté oszlik
e a loro volta loro due si scindono
s én lelkes Eggyé így szaporodom!
così io mi moltiplico in un uno appassionato!
A világ vagyok - minden, ami volt, van:
Sono il mondo - tutto, che era e ciò che è:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
le tante generazioni che vicendevoli si assalgono.
A honfoglalók győznek velem holtan
I conquistatori mi vincono da morti
s a meghódoltak kínja meggyötör.
e la sofferenza dei vinti mi tormenta.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
Arpàd e Zalàn, Werboczi e Dòzsa -
török, tatár, tót, román kavarog
turchi tartari slavi rumeni in uno
e szívben, mely e múltnak már adósa
nel mio cuore, che già col passato è in debito
szelíd jövővel - mai magyarok!
e con un sereno futuro - ungheresi d'oggi!
... Én dolgozni akarok. Elegendő
... Io voglio lavorare. E' già
harc, hogy a múltat be kell vallani.
pesante fatica dover confessare il passato:
A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
al Danubio, alle tenere onde che abbracciano
egymást ölelik lágy hullámai.
presente passato e futuro.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
La lotta che hanno combattuto i nostri avi
békévé oldja az emlékezés
già il ricordo la discioglie in pace:
s rendezni végre közös dolgainkat,
organizzare finalmente il daffare comune
ez a mi munkánk; és nem is kevés.
è lavoro nostro, e non è poco.