Süvölt a zivatar

Myrsky myllertääpi,

A felhős ég alatt,

Pilviin peittyy taivo;

A tél iker fia,

Talven hyiset lapset,

Eső és hó szakad.

Vihur’, tuisku raivoo.

Kietlen pusztaság

Meillä kolkko puszta

Ez, amelyben lakunk;

Vaan on asuamme,

Nincs egy bokor se', hol

Pieninkään ei pensas

Meghúzhatnók magunk.

Täällä suojanamme.

Itt kívül a hideg,

Nälkä kurnii suolta.

Az éhség ott belül,

Vilu vihloo pintaa,

E kettős üldözőnk

Nää kaks vainoojata

Kinoz kegyetlenül;

Meill’ on katkerinta;

S amott a harmadik:

Tuim’ on tuliluikku

A töltött fegyverek.

Kolmas vaanijamme:

A fehér hóra le

Hangen helmaan vuotaa

Piros vérünk csepeg.

Sydänhurmettamme.

Fázunk és éhezünk

Nälän, vilun, vainon

S átlőve oldalunk,

Alla kohtalomme

Részünk minden nyomor...

Ainainen on kurjuus;

De szabadok vagyunk!

Vaan me vapaat oomme!