Alig hogy kivettek a bölcsőbül,

Tuskin noustuaskaan kätkyestä,

Kis fiúcska, koporsóba tettek;

Poikasen’, jo haut’ on vuode sulla.

Volt-e méltó a világra jőnöd?

Kauvemmin ei saanut elos kestää,

Mi haszna volt rövid életednek?

Maksoiko siis vaivan tänne tulla?

Balga kérdés! te eleget éltél,

Tyhjää kysyn! Kylläkshän on pitkä

Bármi hamar végezéd be pályád;

Elos, vaikk’ ol’ lyhveks retkes luotu;

Hány nem érte meg, amit te? ámbár

Mitä näit, se kaikillenkaan, mitkä

Késő vénség görbitette vállát.

Köyryseljiks vanhenee, ei suotu.

Te megérted kurta életedben

Näithän lyhyessäsi elossasi,

A magyar nemzet föltámadását,

Kuinka kansas nousi unestansa.

Te hallottad e szent zajt, s magad is

”Eläköhön vapaus!” näin innoissasi

Kiáltottad: éljen a szabadság!

Huudahtaa sä itsekin sait kanssa.