Süvölt a zivatar

Myrsky myllertääpi,

A felhős ég alatt;

Pilviin peittyy taivo;

A tél iker fia,

Talven hyiset lapset,

Eső és hó szakad.

Vihur’, tuisku raivoo.

Mi gondunk rá? mienk

Siit’ ei huolta. Onhan

A konyha szöglete.

Kyökki lämmin vielä,

Kegyelmes jó urunk

Armollinen herra

Helyheztetett ide.

Suojaa suopi siellä.

S gondunk ételre sincs.

Ravinnost’ ei huolta:

Ha gazdánk jóllakék,

Herra kyllästääpi

Marad még asztalán,

Oman vatsan ensin,

S mienk a maradék.

Tähteet meille jääpi.

Az ostor, az igaz,

Tosin ruoska läiskyy –

Hogy pattog némelykor,

Ken vois sitä estää? –

És pattogása fáj,

Iskut kirveltää; mut:

No de: ebcsont beforr.

Koiran luut ne kestää.

S harag multán urunk

Taas kun herra leppyy,

Ismét magához int,

Hyväellä alkaa:

S mi nyaljuk boldogan

Armost’ autuaina

Kegyelmes lábait!

Nuoleksimme jalkaa!