Valge Panni istub jõude,

Szőke Panni henyélve ül,

varsti uhkelt lendu tõuseb;

Mégis cifra, majd elrepül;

isa põld ja härjavärsid

Apja földje és tinója

kõik vigaano peale läksid.

Mind fölment már viganóra.

Mure veel ei murra taati:

De az apja mégse' bánja,

laps on preili poolest saati,

Mert kisasszony a leánya,

vana ise särab õnnest,

Ő maga is boldog jobbágy,

saanud lahti orjapõlvest.

Elengedik a robotját.

Pole lõikust, pole kündi,

Sem szántani, sem aratni,

ainult hoia vakka-tündrit:

Csak a vékát kell tartani:

mõisnik annab kõik, mis vaja,

Az uraság színig adja,

opman minema ei aja.

A kasznár meg el se csapja.

Valge Panni sõidab Pesti,

Szőke Panni felmegy Pestre,

kõrges majas elab hästi;

Még ott is az emeletre,

näe, mis mure murrab taati:

És az apja - dehogy bánja!

tütar sattus pansionaati!

Nevelőben a leánya.

Pansionaadis põli parim:

Nevelőben jó dolog van:

peened preilid, kaunitarid;

Sok kisasszony lakik ottan,

noorhärrad, husaarid kenad

Szép úrfiak, szép huszárok

käivad külas pidutsemas.

Járnak mulatni hozzájok.

Mis on lahti, valge Panni?

Mi lelt téged szőke Panni?

Oled noor veel surma tarvis;

Fiatal vagy még meghalni;

kuhu su kaks roosinuppu

Képeden volt egy pár rózsa:

pildilt kadusid nii ruttu?

Hova lett ily hamar róla?

Mis on lahti, kulla Panna?

Mi lelt téged Panna lyányom?

Närbunud lill, käsi anna,

Elfonnyadtál, szép virágom,

tule, viin su niidumaale,

Jer, kiviszlek a mezőre,

hingekosutust sealt saame.

Éledjen a lelked tőle.

Panni vaikib, kössis, jõude,

Panni nem szól, görnyedve űl,

kaltsudes, siis lendu tõuseb:

Olyan rongyos, majd elrepűl;

vii mind, isa, vii niidule,

Vidd ki apja, vidd mezőre,

õieehtes kalmistule.

Szép, virágos temetőbe.