Szőke Panni henyélve ül,

Valge Panni istub jõude,

Mégis cifra, majd elrepül;

varsti uhkelt lendu tõuseb;

Apja földje és tinója

isa põld ja härjavärsid

Mind fölment már viganóra.

kõik vigaano peale läksid.

De az apja mégse' bánja,

Mure veel ei murra taati:

Mert kisasszony a leánya,

laps on preili poolest saati,

Ő maga is boldog jobbágy,

vana ise särab õnnest,

Elengedik a robotját.

saanud lahti orjapõlvest.

Sem szántani, sem aratni,

Pole lõikust, pole kündi,

Csak a vékát kell tartani:

ainult hoia vakka-tündrit:

Az uraság színig adja,

mõisnik annab kõik, mis vaja,

A kasznár meg el se csapja.

opman minema ei aja.

Szőke Panni felmegy Pestre,

Valge Panni sõidab Pesti,

Még ott is az emeletre,

kõrges majas elab hästi;

És az apja - dehogy bánja!

näe, mis mure murrab taati:

Nevelőben a leánya.

tütar sattus pansionaati!

Nevelőben jó dolog van:

Pansionaadis põli parim:

Sok kisasszony lakik ottan,

peened preilid, kaunitarid;

Szép úrfiak, szép huszárok

noorhärrad, husaarid kenad

Járnak mulatni hozzájok.

käivad külas pidutsemas.

Mi lelt téged szőke Panni?

Mis on lahti, valge Panni?

Fiatal vagy még meghalni;

Oled noor veel surma tarvis;

Képeden volt egy pár rózsa:

kuhu su kaks roosinuppu

Hova lett ily hamar róla?

pildilt kadusid nii ruttu?

Mi lelt téged Panna lyányom?

Mis on lahti, kulla Panna?

Elfonnyadtál, szép virágom,

Närbunud lill, käsi anna,

Jer, kiviszlek a mezőre,

tule, viin su niidumaale,

Éledjen a lelked tőle.

hingekosutust sealt saame.

Panni nem szól, görnyedve űl,

Panni vaikib, kössis, jõude,

Olyan rongyos, majd elrepűl;

kaltsudes, siis lendu tõuseb:

Vidd ki apja, vidd mezőre,

vii mind, isa, vii niidule,

Szép, virágos temetőbe.

õieehtes kalmistule.