Doonaul ujub allavoolu lodjake,

Duna vizén lefelé úsz a ladik,

lodjake,

A ladik,

laulu, vilepilli, guslitsat ja torupilli

Róla muzsikaszó, muzsikaszó, csimpolyaszó

kostab selt;

Hallatik;

juhhei! On lastiks punav õun ja aprikoos,

Juhaj! viszik a piros almát, barackot,

juhhei! Szentendrest Kevvi sõidab mõrsja noor!

Juhaj: Kevibe Szent-Endréről menyasszont!

Punaõunad müügiks lähvad Budapesti

Piros almát eladják a budapesti

turule,

Piacon,

nendest ehitakse Kevis pruudiks punapõskne

Abbul cifrálkodik Kevibe' a piros arcu

neiuke:

Menyasszony:

juhhei! On alles tanu uhke, suur ja lai:

Juhaj! de derék ruha ez a fejkötő:

ükskõik kui palju alla mahub armsamaid!

Megfér ezalatt akármennyi szerető!

Kevi kõrts on koidust saati tuubil täis,

Kevi csárda reggel óta tele van,

tungil täis:

Teli van:

seal Jovan lööb kolo, pihus välgub verest tilkuv

Ott járja a kolót egy éles késsel, véres késsel

vahe väits:

A Jovan:

juhhei! Täis usse oli õun, mil punas koor,

Juhaj! piros volt, de csak férges alma volt,

pruut oli kena küll, kuid see-eest ainult h—.

Asszony, csinos volt, de azért csak r--a volt.

Doonaul ujub allavoolu lodjake,

Duna vizén lefele úsz a ladik,

lodjake,

A ladik,

vintis kisa-kära, needus-vanne, davorija

Róla hejjehujja, szitok-átok, dávoria

kostab selt:

Hallatik:

„Juhhei! Ju paistab Aleksinac, Knjaževac,

"Juhaj! közel már Alexinác, Knyazevác:

sina, Kevi-Rác, kunagi ei näe mind taas!”

Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose látsz!"