Duna vizén lefelé úsz a ladik,

Doonaul ujub allavoolu lodjake,

A ladik,

lodjake,

Róla muzsikaszó, muzsikaszó, csimpolyaszó

laulu, vilepilli, guslitsat ja torupilli

Hallatik;

kostab selt;

Juhaj! viszik a piros almát, barackot,

juhhei! On lastiks punav õun ja aprikoos,

Juhaj: Kevibe Szent-Endréről menyasszont!

juhhei! Szentendrest Kevvi sõidab mõrsja noor!

Piros almát eladják a budapesti

Punaõunad müügiks lähvad Budapesti

Piacon,

turule,

Abbul cifrálkodik Kevibe' a piros arcu

nendest ehitakse Kevis pruudiks punapõskne

Menyasszony:

neiuke:

Juhaj! de derék ruha ez a fejkötő:

juhhei! On alles tanu uhke, suur ja lai:

Megfér ezalatt akármennyi szerető!

ükskõik kui palju alla mahub armsamaid!

Kevi csárda reggel óta tele van,

Kevi kõrts on koidust saati tuubil täis,

Teli van:

tungil täis:

Ott járja a kolót egy éles késsel, véres késsel

seal Jovan lööb kolo, pihus välgub verest tilkuv

A Jovan:

vahe väits:

Juhaj! piros volt, de csak férges alma volt,

juhhei! Täis usse oli õun, mil punas koor,

Asszony, csinos volt, de azért csak r--a volt.

pruut oli kena küll, kuid see-eest ainult h—.

Duna vizén lefele úsz a ladik,

Doonaul ujub allavoolu lodjake,

A ladik,

lodjake,

Róla hejjehujja, szitok-átok, dávoria

vintis kisa-kära, needus-vanne, davorija

Hallatik:

kostab selt:

"Juhaj! közel már Alexinác, Knyazevác:

„Juhhei! Ju paistab Aleksinac, Knjaževac,

Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose látsz!"

sina, Kevi-Rác, kunagi ei näe mind taas!”