Ritka vendég Rácországban

Harva tuleb Serbiasse

Zsigmond a király, a császár:

Zsigmond, kuningas ja keiser;

Jól fogadja István vajda,

Lazari poeg vojevooda

István, kinek apja Lázár:

Stefan annab talle seitsmel

Hét egész nap látja dúsan,

päeval külluslikku kosti,

Becsülettel, emberséggel;

austab tema mehist nime;

Nem felejti, ki a gazda,

ei tal unu, kes on isand,

S nem felejti, kit vendégel.

ega see, kes külaline.

Majd vigasság: zene, tánc, bor

Lõbus on: pill, tants ja veinid

Tartja ébren a földházat,

hoiavad ta lossi virge,

Majd ujudvar, öklelés áll, -

siis turniir käib, vehklemine,

Hangos erdőn nagy vadászat:

mets on tulvil jahikirge:

Száz tülök szól, hajt az eb s pór,

sarvehelid, matsid, penid

Nyomja össze a vad berket,

ümbritsevad kiskja salu,

Szorul a rés, a lovag lés,

pilu kitsub, vibu vingub,

Íja pendül, ménje kerget.

täkk teeb traavi tulistjalu.

Áll a hajsza, vége-hossza

Jaht on äge, seltskond vägev,

Nincs vetélgő hetyke dicsnek:

kiiduga ei olda kitsid:

"Magyar a magyar" Zsigmondnak,

„madjar madjar on” Zsigmondil,

"Szerb a szerb" Lazárevicsnek;

„serb on serb” Lazarevićil;

"Ámbár - mond ez - udvaromnál

„Kuigi,” ütleb ta, „õukonnas

Van egy apród, csak parányi:

pean ma ühte väikest paaži:

Az magyar lesz!... Erdély szülte,

sest saab madjar!… Erdélyst pärit,

Neve Janko Szibinyáni.

nimi Janko Sibinjani.”

Hallod-e Jánk"...! Ím azonban

„Kuuled, Jánk…!” Kuid äkki kostab

Zörmöl a gaz, reng a sűrü:

sahin rohus, värin võsas:

Nagy csikasz vad ugrik föl, de

suur hall susi kargab üles,

Visszaperdül, mint a gyűrü -

aga kaob kui veerev rõngas —

"Hallod-e Jánk! ím királyod

„Kuuled, Jánk! Su kuninga silm

Szeme látja, - s ez jutalma,

seda näeb — ja see on sulle

Hogy te nékem azt a farkast

tasuks, kui tood tolle hundi

Megkeríted élve, halva."

elusalt või surnult mulle.”

Rövid a szó, - gyorsan hangzó

Lühike on sõna — kiirelt

Kísérője büszke jelnek:

kõlav uhke viipe saatja:

De sokallja, meg se hallja,

tühjaks luuleks peab, ei kuule

Már nyomúl a hősi gyermek.

seda enam väike sangar.

Hol királya, még a tájra

Kuningale, maastikule

Szeme egyszer visszalobban,

lapse pilk veel korraks kandub,

S a vad állat meg sem állhat:

huntki ei saa jääda seisma:

Mind szorítja, űzi jobban.

ajajad on kõik ta kannul.

S majd a róna sorompója

Juba võtab soe ja täku

Nyílik, amint hajtja ménjén,

vastu lagendiku värav,

Majd eltűnnek a sürűnek

juba võssa okste sisse

Lombos, ágas szövevényén.

kaovad nad kui võrku ära.

Itt gyalog száll, - paripája

Jaht käib jalgsi — ratsu hirnub,

Fel s alá nyerít gazdátlan;

jäänud peremehest ilma;

Szóla Zsigmond: kár volt, mégis!...

sõnab Zsigmond: „Küll on kahju!…”

Szól a vajda: semmi! bátran!

Sõnab Stefan: „Pole viga!”

Jank azonban mind nyomon van:

Jank on jälle leidnud jäljed:

Le, a völgynek, fel, a hegyre,

orgu, üles mäkke põikab,

Vadcsapáson, vízomláson

loomarajal, kärestikus

Veri, vágja, űzi egyre.

aina ajab, lööb ja lõikab.

A vad olykor hátra horkol,

Kord see murdja korskab kurjalt,

Foga csattog, szája résnyi,

hambad irvi, lõuad lahti,

Majd, mint vert eb, kit hevertebb

kord kui peksasaanud peni

Ostor üldöz, szűköl és nyí.

kiunub, niutsub salamahti.

Már az állat piheg, fárad,

Juba uluk väsib, kulub,

Nem az ifju, noha gyermek:

nooruk mitte: sama kangelt

Martalékát addig űzi

püüab saaki, kuni susi

Míg ledobban s vár kegyelmet.

armu lootes maha langeb.

A királyhoz és urához

Kuningale, isandale

Rabul vonja, szégyenszemre;

poiss veab vangi, häbipunas;

Szól a vajda: ez nem első!

sõnab Stefan: „Pole ainus!”

Szóla Zsigmond: "Istenemre!...

Sõnab Zsigmond: „Minu jumal!…

Tartom a just e fiúhoz!

Minul poisile on õigus!

Enyim a fa, az gyümölcse:

Puu on minu, nii ka viljad:

Visszakérem. Te kegyelmed

tagasi ta palun. Kõrgus,

Ebben most már kedvem töltse."

täida soov, veel pole hilja.”

Nem oly hangon volt ez mondva,

See ei olnud öeldud nagu

Hogy sokáig, vagy hiába...

„aega on” või „tühi nõue”…

Így kerűlt Jank Szibinyáni,

Nii sai Janko Sibinjani

Zsigmond király udvarába.

kuningas Zsigmondi õue.

Ott idővel karral s fővel

Varsti seal ta käe ja peaga,

Isten után vitte sokra;

Jumal saatjaks, palju tegi;

Másszor is még, többször is még

veel teist korda, mitu korda

Járt vadászni farkasokra;

pidas jahti sutelegi;

Mint védője a keresztnek,

nagu püha risti kaitsja,

Megrontója büszke tarnak,

ülbe paljaspäise saatan,

Idegen nép hőse is lett

võõra rahva sangarikski

Derék hőse a magyarnak.

sai aus madjarite sangar.

Most is vallják, egyre dallják

Nüüdki teavad, lauluks seavad

Szerbhon ifjai, leányi,

Serbia noorukid ja neiud

Guzlicájok hangja mellett:

guslitsate hääle saatel,

Ki volt Janko Szibinyáni.

mis on Sibinjani teinud.

De a magyar ajakon is

Kuid ka madjarite huulil

Neve, híre általános:

tihti on ta nimi, tegu,

Mert hisz él még... él örökké

sest veel elab… igavesti

A dicső Hunyadi János.

János Hunyadi on elus.