Lassan, tünődve

Langzaam peinzend

Az ember végül homokos,

Aan het einde bereikt de mens

szomorú, vizes síkra ér,

szétnéz merengve és okos

een drassige droeve woestijn,

fejével biccent, nem remél.

en peinzend aanvaardt hij dan

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

de hopeloosheid in zijn brein.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.

Zonder zelfbedrog tracht ik zo

A semmi ágán ül szivem,

in alle rust rond te kijken.

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

Een zilverige zwaai van de bijl

s nézik, nézik a csillagok.

gaat de abeel bedreigen;

Vas-színű égboltban...

mijn hart op een tak van niets,

Vas-színű égboltban forog

a lakkos, hűvös dinamó.

onhoorbaar klopt het tere orgaan.

Óh, zajtalan csillagzatok!

Szikrát vet fogam közt a szó - -

De sterren wentelen ongestoord

Bennem a mult hull, mint a kő

voort in hun eeuwige baan.

az űrön által hangtalan.

Elleng a néma, kék idő.

Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül

elillant ízű számra szét.

Fáj a szívem, a szó kihül.

Dehát kinek is szólanék - -

1933. március