Zord bűnös vagyok, azt hiszem,

Ik ben een zondaar, naar ik meen,

de jól érzem magam.

maar maak ’t intussen goed.

Csak az zavar e semmiben,

In deze toestand stoort alleen

mért nincs bűnöm, ha van.

dat men vrij zonde doet.

Hogy bűnös vagyok, nem vitás.

Een zondaar ben ik buiten kijf,

De bármit gondolok,

want wat ik ook belijd

az én bűnöm valami más.

’t is zeker dat ik kwaad bedrijf,

Tán együgyű dolog.

en zonder rouw of spijt.

Mint fösvény eltünt aranyát,

De zonde lokt mij als het goud

e bűnt keresem én;

de vrek en gierigaard.

elhagytam érte egy anyát,

’k Verliet de vrouw die van mij houdt,

bár szivem nem kemény.

mijn moeder, onbezwaard.

És meg is lelem egy napon

Mijn vader heb ik ook vermoord;

az erény hősein;

met het mes van mijn verstand

s hogy gyónjak, kávézni hivom

stak ik hem dood zonder een woord.

meg ismerőseim.

Hij bood geen tegenstand.

Elmondom: Öltem. Nem tudom

Ik maakte hem af, verheel het niet,

kit, talán az apám –

en wat ik zeg is waar.

elnéztem, amint vére folyt

Zo stort elk mens eens door verdriet

egy alvadt éjszakán.

of wonden in elkaar.

Késsel szúrtam. Nem szinezem,

’k Kijk om me heen bij dit verhaal,

hisz emberek vagyunk

let op wie er dan beeft

s mint megdöföttek, hirtelen

en plotseling de kring verlaat

majd mi is lerogyunk.

of hij een afspraak heeft.

Elmondom. S várom (várni kell),

…/…

ki fut, hogy dolga van;

megnézem, ki tünődik el;

Maar word ik soms iemand gewaar

ki retteg boldogan.

die mij knipoog geeft,

dan weet ik: ook een moordenaar

És észreveszek valakit,

die niet als vreemdling leeft.

ki szemmel, melegen

jelez, csak ennyit: Vannak itt

En waar is God? als hij bestaat

s te nem vagy idegen...

laat hij ons maar begaan.

Van schuld zal ik, getroost op straat.

Ám lehet, bűnöm gyermekes

spelend mij zelf ontstlaan.

és együgyű nagyon.

Akkor a világ kicsi lesz

s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,

ne fáradjon velem;

majd én föloldozom magam;

ki él, segít nekem.