proč vždycky ráno nám hrůza po zádech prstíkem přejíždí,
mért reggel fut a háton végig a rémület ujja
proč drátěnou košili // pýchy z nás ráno sedřou
gőgünk láncingét mért reggel veri át
drásavé pařáty pochyb – zazvoní budík, ta ranní
fürge nyilával a kétség csördül a vekker a reggel
polnice chmurná, hahou, // milka má vzhůru je v ráz,
bús hadi kürtje hahó ugrik az én gyönyörűm
do bačkor s hlavami méďů vklouzne, pas útlý vyprostí
vesz papucsot macisat hamar oldja le szép derekáról
z okovu mých mužných tlap // a odkvačí na záchod –
két ölelő karomat fut ki pisilni hamar
strach, že nás zbožňovaná opustí, proč nás přepadá ráno,
mért reggel jut eszünkbe hogy elhagy a nő kit imádunk
z peřin když zaslechneme // spláchnutí první ten den,
hallva az ágyból az új nap csobogó zajait
zatímco v uších nám zní luk vzdálených ticho, z očí nám
míg cseng távoli rétek csendje fülünkbe szemünkről
teprve teď odklopí // hravou dívčí ručku smrt –
most veszi játszva csak el puha lánytenyerét a halál
v kuchyni píská voda, vesele pípá mikrovlnka,
kint fütyörészik a víz és vígan pittyen a mikró
hrnky se lžičkami // o sebe zvoní a hle,
bögrék és kanalak összeütődnek és ím
instantní kakao už se v mléce a vodě rozpouští,
instant oldódik kakaópor a tejben a vízben
káva a sypaný čaj // rozprášeny do všech stran –
kávé és teafű rebben ezerfele szét
neboť čtvero pívá má milená nápojů zrána,
mert négyféle nedűt hörpint föl ilyenkor a drága
kávu, džus, kakao a // čaj chuti zázvorové,
kávét dzsúszt kakaót gyömbér ízű teát
bojácně ouška hrnků se vinou kol jejího prstu,
csészefülek félénken az ujja köré tekerednek
krk ptáče natahuje, // by k zobáčku bylo blíž –
nyújtja nyakát a fiók tátva a csőre felé
přitul se naposled ke mně a polib mě na ústa, drahá,
bújj még bújj ide még nyomj csókot a számra te drága
vřele i studeně a // sladce i hořce naráz,
forrót és hideget édeset és keserűt
nebo jen konečky prstů mě zlehýnka polaskej po rtech,
vagy csak az ujjbegyedet húzd végig az ajkamon egyszer
nejde to, ano, já vím, // nemáš už tolik času –
nem lehet ó tudom én nincs neked arra időd
nemáš už tolik času, kotě, vana chce přetéci v mžiku,
nincs neked arra időd cica fut ki a kádból a víz már
proto jsi v mžiku u ní, // dbalostí přetékajíc,
futsz ki a kádhoz ezért módszeresen mosakodsz
tvář, uši, krk, záda, údy a intimní místa si myješ,
arc fül nyak hát kéz láb intim részek a sorrend
v tomto pořadí a pak // se utřeš a namažeš
mindet megmosod és megtörlöd bekened
pleťovým krémem a vším, co ti pokožku uchová pružnou,
arckrém kézkrém bőrfeszesítő krém meg ilyesmi
vzápětí už ve sbírce // kalhotek svých se hrabeš,
s már kezed illatosan száz bugyi közt kotorász
do podprsenky musí ňadra vměstnat tvá voňavá ručka,
melltartót veszel és igazítod benne a melled
odbarvené kadeře // natáčíš si vlnivé,
festett fürtjeidet kunkorítod kifelé
váháš, kterou vybrat sukni a zda se k ní hodí ten pink top,
most ez a szoknya vagy az és a pink top ehhez hogyan illik
blůzka, svetřík nebo spíš // tamto s tou kožešinou –
és hogy a blézer a blúz a szőrgalléros izé
proč duše vždycky ráno se holejší těla být zdává,
mért hat reggel a testnél meztelenebbnek a lélek
proč se třese zimou, když // zrána vystoupí na břeh,
mért vacog úgy miután partra sodorja az éj
kam zmizlo hřejivé slunce a šaty kam odvál jí vítr,
hol van a nap mi süttötte a szél hova fújta ruháit
na zádech s kapkami snů // proč se tolik tetelí –
álmok gyöngyeivel vállán mért vacog úgy
prolamované či hladké, toť otázka ve věci punčoch,
most a harisnya jön itt nejlon vagy necc az a kérdés
jedny jsou příliš teplé, // na druhých oko běží,
az nem időszerű még erről a szem leszaladt
minutku nazbyt nemáš, vždyť čeká tě ještě moc práce,
nincs egy percnyi időd hiszen annyi a tennivaló még
na víčka oční stíny // fialové si nanést,
szemhéjpúdert kell tenni szemedre lilát
řasenkou prodloužit řasy a rtíky namalovat rtěnkou,
szempillát bodorítani festeni rúzzsal a szádat
vlas, prsty vyšperkovat // náušnice zavěsit –
gyűrű csatt divatos hajgumi fülbevaló
miláčku, ty jsi můj jediný oslňující poklad,
egyetlen vakító kincsem te vagy énnekem édes
pro tebe souše jsem se // vzdal a jednoho oka,
érted hagytam el én egykor a fél szememet
za tebou s dřevěnou nohou jsem dokulhal až sem do rokle,
érted jöttem idáig e völgybe bicegve falábon
vykopal truhlici, leč // ta zeje žel prázdnotou –
ások a mélybe le most nyitva a láda üres
kde mám od auta klíč, voláš, medvídku, neviděl jsi ho,
nincs meg az autókulcs kiabálsz macikám hova tettem
kam se ztratil – pobíháš, // kramflíčky sem-tam klapou,
nem láttad valahol jársz kipp-kopp föl-alá
v kabelce včerejší hledáš i do předvčerejší se díváš,
nézed a tegnapi táskát nézed a tegnapelőttit
čoveče, kde je ten klíč – // krásně zní čé ze tvých úst –
nincs meg nincs meg a kulcs szépek a szádon a csék
strašlivě nenávidím tvé kolegy v podniku denně,
hát hogy utálom a sok kollegádat egész nap a cégnél
v poledne roznašeče // pizz bych nejradši zabil,
ó hogy gyűlölöm én délben a pizzafutárt
on vidí růž na tvých rtech, jemu k potěše cupitáš ladně
mert neki rúzsos a szád és a lábfejeden neki billeg
ve francouzské obuvi, // pečlivě vycíděné,
a gonddal kipucolt francia női cipő
on se kochá tvojí krásou, i čé vyslovovat tě slyší,
mert neki vagy szép mert neki mondod a cséket olyankor
já žiji ve čtyřech zdech – // klíč se nakonec našel –
négy fal közt lakom én meglett végül a kulcs
našel se, tam, kde měl být, ležel ve správné tašce, jenomže
meglett végül a jó retikülben volt a helyén csak
sklouzl až na dno pod dva // mobilní telefony –
ott volt pont legalul rajta a két telefon
já žiji ve čtyřech zdech, ráno kam ani slunce nesvítí,
négy fal közt lakom én hova nem süt a nap se be reggel
paprskem světla, šperkem // jediným jsi mi ty a –
egyetlen cicomám fénysugaram te vagy és
kapesník, pouzdro na brýle, portmonka, řidičák a hřeben,
zsebkendő szemüvegtok a tárca a jogsi a fésű
letmo mě políbíš, // pošleš mi úsměv a jsi
gyorsan megcsókolsz rám mosolyogsz kisietsz
v čudu – – nezbyl po tobě než lógr, kakaová šmouha,
elmész zacc kakaócsík ennyi marad csak utánad
džus na dně sklenky a pár // zkroucených lístků čaje
ujjnyi a dzsúszból pár pöndörödő teafű