Slalo se během jediného

Azon az egyetlen délelőttön,

dopoledne, v dětství. Dva muži

a gyerekkoromban történt. Két

přišli ke třetímu pomoci

férfi jött a harmadikhoz

kopat základy. Rozjaření

alapot ásni nála. Vidám

nájemci dopoledne, tři

lakói a délelőttnek, hárman

ve slunečním svitu. V domnělém

a napsütésben. Az igazinak

svitu slunce mě všichni tři

vélt napsütésben srácnak

oslovovali hošane.

neveztek mind a hárman.

S krumpáčem, v plavkách, mysleli,

Csákánykapával, fürdőgatyában

že je to práce, ale kdeže.

dolgozni véltek, pedig dehogy.

Nepili ani pivo, chlemtali

Még sört sem ittak, vizet

vodu; do večera pak skoro

vedeltek, s majdnem elkészültek

skončili. Pozorovali jsme je

estig. A homokkupactól

z hromady písku, já

figyeltük őket, én

a jejich dcery.

és a lányaik.

Ó drazí muži z Érdu, vy

Ó drága érdi férfiak, ti

Don Quijotové de la Panza, vy

Don Quijote de la Panzák, ti

mimobudapešťští zápasníci. Váš

pestvidéki küszködők. A

dům je dodnes nedostavěn,

házatok kész azóta sem lett,

v takovémto domě musíte žít.

ilyen házban kell laknotok.

Protože krást, to ne – leda tak

Mert lopni nem - vagy csak a

šestatčtyřicetileté krámy z dílny:

gyárból negyvenhat éves vackokat:

ztupenou pilo anebo

egy elnyírt fűrészt vagy egy

čerpadlo, a tím pak doma roky

szivattyút, s otthon aztán évekig ezzel

rozesmívat spodní vodu. Vy

mulattatni a talajvizet. Ti

skoro dělníci a téměř inženýři,

majdnem munkás, szinte mérnök

předplatitelé Vĕdy a života, kdož

Élet és Tudományt járatók, ti

za dojemné patenty utrácíte, co jiní

megható találmányokra

za pivo, vinovarníci, stříbrokopové,

költői annak, mit más a

trnohradníci a smolitelé archy.

sörre, borfőzők, ezüstcsinálók,

S vámi prožije život žena,

bottermelők és bárkaművesek.

jež kdysi byla hodna osudu,

Veletek éli le életét egy

kýve na všechny vaše plány,

valaha sorsra érdemes nő,

přes týden večer přikyvuje,

bólint az összes tervetekre,

nejí maso a se zíváním

hétköznap este bólogat,

s vámi po léta cvičí jógu, ale

nem eszik húst, és ásítozva

v neděli oklepává cihly,

jógázik veletek évekig, de

deset let smíchu, slz a sbohem,

vasárnap bontott téglát pucol

deset let zatínání zubů,

tíz évig nevetve-sírva-válva,

za ten čas jde už ale

tíz évig összeszorítva száját,

o život, a má se s pláčem vzepřít –

de azóta már az életéről

že ji snad někdo zničil?

van szó, és sírva tiltakozna -

hogy valaki tönkretette őt?!

Večer se mluvilo o lodi,

hlavně však o všem, co tam ještě patří:

Este a bárkáról volt szó, de főleg,

siréna do mlhy, generátor, výběh,

hogy mi minden kell a bárkára még:

žampionárna, ba i oceán…?

áramfejlesztő, ködkürt, karám

Tehdy jsem usnul, a z vás, vzpomínky,

és gombapince, sőt, óceán...?

se za tu dobu stali dědové.

Itt elaludtam, s ti nagyapák

lettetek azóta, emlékeim.