Azon az egyetlen délelőttön,

Slalo se během jediného

a gyerekkoromban történt. Két

dopoledne, v dětství. Dva muži

férfi jött a harmadikhoz

přišli ke třetímu pomoci

alapot ásni nála. Vidám

kopat základy. Rozjaření

lakói a délelőttnek, hárman

nájemci dopoledne, tři

a napsütésben. Az igazinak

ve slunečním svitu. V domnělém

vélt napsütésben srácnak

svitu slunce mě všichni tři

neveztek mind a hárman.

oslovovali hošane.

Csákánykapával, fürdőgatyában

S krumpáčem, v plavkách, mysleli,

dolgozni véltek, pedig dehogy.

že je to práce, ale kdeže.

Még sört sem ittak, vizet

Nepili ani pivo, chlemtali

vedeltek, s majdnem elkészültek

vodu; do večera pak skoro

estig. A homokkupactól

skončili. Pozorovali jsme je

figyeltük őket, én

z hromady písku, já

és a lányaik.

a jejich dcery.

Ó drága érdi férfiak, ti

Ó drazí muži z Érdu, vy

Don Quijote de la Panzák, ti

Don Quijotové de la Panza, vy

pestvidéki küszködők. A

mimobudapešťští zápasníci. Váš

házatok kész azóta sem lett,

dům je dodnes nedostavěn,

ilyen házban kell laknotok.

v takovémto domě musíte žít.

Mert lopni nem - vagy csak a

Protože krást, to ne – leda tak

gyárból negyvenhat éves vackokat:

šestatčtyřicetileté krámy z dílny:

egy elnyírt fűrészt vagy egy

ztupenou pilo anebo

szivattyút, s otthon aztán évekig ezzel

čerpadlo, a tím pak doma roky

mulattatni a talajvizet. Ti

rozesmívat spodní vodu. Vy

majdnem munkás, szinte mérnök

skoro dělníci a téměř inženýři,

Élet és Tudományt járatók, ti

předplatitelé Vĕdy a života, kdož

megható találmányokra

za dojemné patenty utrácíte, co jiní

költői annak, mit más a

za pivo, vinovarníci, stříbrokopové,

sörre, borfőzők, ezüstcsinálók,

trnohradníci a smolitelé archy.

bottermelők és bárkaművesek.

S vámi prožije život žena,

Veletek éli le életét egy

jež kdysi byla hodna osudu,

valaha sorsra érdemes nő,

kýve na všechny vaše plány,

bólint az összes tervetekre,

přes týden večer přikyvuje,

hétköznap este bólogat,

nejí maso a se zíváním

nem eszik húst, és ásítozva

s vámi po léta cvičí jógu, ale

jógázik veletek évekig, de

v neděli oklepává cihly,

vasárnap bontott téglát pucol

deset let smíchu, slz a sbohem,

tíz évig nevetve-sírva-válva,

deset let zatínání zubů,

tíz évig összeszorítva száját,

za ten čas jde už ale

de azóta már az életéről

o život, a má se s pláčem vzepřít –

van szó, és sírva tiltakozna -

že ji snad někdo zničil?

hogy valaki tönkretette őt?!

Večer se mluvilo o lodi,

Este a bárkáról volt szó, de főleg,

hlavně však o všem, co tam ještě patří:

hogy mi minden kell a bárkára még:

siréna do mlhy, generátor, výběh,

áramfejlesztő, ködkürt, karám

žampionárna, ba i oceán…?

és gombapince, sőt, óceán...?

Tehdy jsem usnul, a z vás, vzpomínky,

Itt elaludtam, s ti nagyapák

se za tu dobu stali dědové.

lettetek azóta, emlékeim.