Oh, plakati, plakati, plakati

Ó sírni, sírni, sírni,

kako još nitko plakao nije

Mint nem sírt senki még

Za srećom potonulom;

Az elsülyedt boldogság után,

Kako još nitko plakao nije

Mint nem sírt senki még

Na najvišem vrhu boli

Legfelső pontján fájdalmának,

Tko zna? Tko zna?

Ki tud? ki tud?

Ah, boli, boli, boli

Ah, fájdalom –

Plamene, ubojne, duboke ko moja

Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,

Nema više, nigdje nema!

Nincsen több, nincs sehol!

Pa što mi u oku suza ne uzvrije

S mért nem forr könnyű szememben?

I zašto mi srce vrelom ne probije

S mért hogy szívem nem reped meg

Ko krvav potok grud?

Vérözönnel keblemen?