Licem prema moru stojimo tu nas dvoje

Arccal a tengernek itt állunk párban,

u zvuku truba, u svečanoj uzbuni zlatnoj,

kürtszóban, ünnepi arany riadóban,

u vrisku frula, bubnjanju bubnjeva bučnom

síp-sikolyban, a dobhang döbbenetében,

tapkamo nogama uplašeni, jer nam plesači

lábdobogásban ijedten, a tengert utánzó

što zamahom podražavaju more na leđima prijete,

táncosok lendülete fenyegeti hátunk,

oni su nas, evo, predstavili moru,

mert a tengernek bemutattak minket,

nek uzme na znanje, tu stojimo nas dvoje

vegye tudomásul, itt állunk párban,

na kamenom bedemu, tu, na vrhu kljuna

a kőfokon, itt, a végtelenségbe bevágó

kopna što usijeca u beskraj, ljudske zvijezde dvije

szárazföld csőrehegyén két emberi csillag,

u vječnosti zavjerene za istinitost, za dobra,

összeesküdve örökre a jóra, igazra,

za divotu što i najsmionije premašuje snove,

gyönyörűségre, a legszilajabb álmon is túl

za red što će preko nas na ovaj svijet doći,

a rendre, hogy általunk jönne világra,

nek uzme na znanje more, taj neprekidni juriš:

vegye tudomásul a tenger, a szüntelen ostrom:

pametni su starci, rastezljivi su savjeti starih,

okosak a vének, ruganyos a vének tanácsa,

dopuštaju: NEKA SE UTJELOVI RIJEČ, AKO MOŽE,

megengedik: IME, TESTETÖLTHET AZ IGE, HA TUD,

zašto bi njihovim mramorno-čeličnih ukočenih lica

márványlap-arcélükből rettenetes kódex

vatreni cvijet u kodeks užasa morao se zbiti,

tűzvirágot lepréselni mért is tömörödne,

zašto bi pogledima svojim, tim repaticama inja

tekintetükkel, zuzmara-üstökösökkel

sabijali u prah podneva plaminjanja srca,

mért is ütnék porba a szív delelését,

zašto bi plivala u nebo njihova božanska brada upljuvana

mért is úszna égre eltaknyult isten-szakálluk

da sjenom što svaku oplodnju ubija crnim vrpcama

csíra-ölő árnyával, fekete szalaggal

obmota sve stogove trave – u stranu svaki strah,

becsavarni e pázsitos bolygót – félre ijedtség,

mi smo veličanstvo, kruna nam vječni je plamen,

mi vagyunk a fenség, koronánk örökös láng,

putanja smo zvjezdanog niza, nezačarane svjetiljke smo svibnja,

csillagsor-pályák, babonátlan lámpái az észnek

spiralni tornjevi spoznaja do u beskraj,

a fölismerések spirál-tornyai a végtelenségig,

o, naša kruna nije od dragog kamenja doktrina,

ó, nem a doktrinák drágakövéből áll koronánk,

nit je naš vijenac od mirte: od spleta nam živaca vijenac,

koszorúnk se mirtusz: a koponya ér-fonata,

u modrim slepoočnicama svijeta isto to udara bilo,

a nagyvilág kék halántékán ugyanaz a pulzus,

isto to bubnjanje lupa pod čubama strastvenih ševa,

ugyanaz a dübögés a pacsirta búbja körül,

mi smo vatra, mi smo krv, mlijeko i med

mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a vér, a tej meg a méz,

protiv kamenih ploča kozmičkih objava praotaca,

kozmikus küldetés ősatyák kőtáblái ellen,

naša je borba razbijanje tih ploča u same rezance,

törni törekké, akár a laskát, ez a mi csatánk,

mi smo spokojstvo, nagon za ponovna stvaranja smo mi,

békesség vagyunk, az újrateremtés indulata,

procvetanje mašte protiv kanonske jalovosti puste,

a képzelet kivirágzása kánoni kopárság ellen,

protiv uškopljenih, jer su nam nagoni ćutilo zreli,

herétlenek ellen, mert ingereink hérosziak,

jer nas zvijezde potiču na bune za najveću svadbu

mert csillagok lázítnak minket a legnagyobb nászra,

da naša cvjetno-peludna lica vječnu smrt nagnaju u bijeg,

hogy virágpor-cirmos arcunk elijessze az örök halált,

da od idealnog mirisa ljubavi naše potpuniji postane svibanj,

hogy szerelmünk eszményi szagától a május teljes legyen,

od naše popadale dugmadi cvrčka i svitaca prepuna je noć,

lepattant gombjainktól tücskös és jánosbogaras az éj,

od rose naše ljubavi ojačaju smaragdna polja

szerelmünk harmatától erős a smaragd mező,

da svilenom lađom radosti nam bračnih proplivaju kraj starih:

hogy ménjeink selyemhajóval ott siklassák az öregeket:

da im bore i kosti promoče naše mladosti čari,

ráncot, csontot, hogy áztassa ifjuságunk varázslata,

o, naš je pravi vjenčani kum ovo more, to more

ó, nekünk igazi násznagy a tenger, a tenger,

što iz ljubičastih daljina svadbene darove nam valja,

viola távolból nászajándékokat hömpölygető,

pelene za bebu, čipkaste jastuke za povoje bijele

babapólyákat, csipkés patyolat-hengereket,

da nagradi našu mjerama neizmjerljivu čežnju

hogy méltassa a térben mérhetetlen sóvárgásunkat,

i zakon kojeg su oni što mu se opiru čvrsto

s a törvényt, amit immár a tiltakozók is

prisiljeni štovati, jer će ih izgrizati so,

tisztelni kénytelenek, mert megtépi őket a só,

izranjavat će ih taj sjaj, jer nešto se događa ipak,

megsebzi őket a fény, hát valami történik mégis,

neka se raduje more, tu stojimo crveneći se nas dvoje

örvendjen a tenger, itt állunk párban virulva

na ušicama od šljunka, tu nasred izloga svijeta

a kova-fokon itt, a világ kirakatában

po nalogu kredasto-bjelobradatih

krétafehér szakállak rendeletére,

s rukom u ruci čekajuć kraj ceremonije

kéz a kézben, várva a ceremónia végét,

i podnoseći svečane užase simbola,

viseljük a jelképek ünnepi gyötrelmeit,

na naša leđa prišivenu otrovno-zelenu svilu

a hátunkra tűzött haragzöld selymet, amint

što se talasa kao nadama najedrala polja

hullámzik, akár a reménnyel tömény mező,

i glave nam podnose biserni pljusak, rubinsko

s tűri a gyöngyzáport koponyánk, a búza, a rizs

i opalno kuckanje pšenice, raži, zavjetnu poruku,

rubin és opál kopogását, a sámáni igézetet,

tisućljetne ruječi začarana pljuska svih duginih boja:

ezerévek igéit, szivárványos babona-záport:

OPLODITE SE, OPLODITE SE, BUDITE PLODNI,

LEGYETEK TERMÉKENYEK, LEGYETEK TERMÉKENYEK,

bacaju na nas s brončanih ploča lignitno smeđe ruke,

vetik ránk réztálakból a lignit-barna kezek,

ruke iza naših leđa, ruke zgrčene ko gotička slova,

kezek a hátunk mögött, gótbetű-görcsös kezek,

žute i zelene, ruke što razdiru žuč bijele poput heroina,

sárgák meg zöldek, epeszakítók, heroin-fehér kezek,

ruke što stružu djevičanske grudi, ruke mošanja suhih,

szűzmell-gyaluló, here-aszályos, halálfejgyűrüs kezek,

ruke s prstenjem mrtvačkih glava, ruke prsta kao oltarske svijeće,

kezek oltári gyertyasorként nyílt ujjuak

i jednoprste ruke: ruke korice za revolver,

s kezek egy-ujjuak: revolvertáska-kezek,

ruke s kiselinama, ruke što čekaju udes, što balzamiraju,

savakkal, sorsokkal bánó, balzsamozásra váró kezek,

ruke iz naših leđa, ruke u odbljesku kucanja čaša,

kezek a hátunk mögött, kezek a koccintások

ruke podignute da novom nazdrave paru:

villámaiban, az új párért emelt kezek,

ŽIVIO NOVI PAR, ŽIVIO, tu stojimo nas dvoje krotko

ÉLJEN AZ ÚJ PÁR, ÉLJEN, itt állunk párban szelíden

licem okrenuti moru, a ruke nam iza leđa

arccal a tengernek, s kezek a hátunk mögött,

ruke što iz zlatnih ulja ispuštaju

kezek a zene aranyóljaiból kieresztik

pjesme što krvare, priljepčive ritmove

a vérengző dallamokat, ragadozó ritmusokat,

i da nas nepokretne grizu dolaze orlovi, pantere,

s mozdulatlanokat marni párducok jönnek, sasok,

al mi moramo kraljevski stajati s rukom u ruci,

de nekünk állni kell királyian, kéz a kézben,

s pripremljenim rukama, spojenim optocima krvi,

összeforradt kézzel, összekapcsolt vérköreinkben,

s glorijom žila u zaručničkom ruhu što miriše na đurđic,

ér-glóriában, gyöngyvirágillatú mátkaruhában,

s licem prema moru i smiješkati se divovskoj šali,

arccal a tengernek s mosolyogni a gigászi mókát

iz pjene izbačenim čudovišnim pelenama za bebu,

a habból perdített tünemény baba-pólyákat,

gledati nemiran let parova albatrosa,

nézni az albatrosz-párok fáradhatatlan röptét,

al stajati u vjetrometini kruga savjetnika kao kipovi

de állni a körtáncosok szélverésében, akár a szobor,

i čekati kada na zov bubnja zaklopoću noge

várni, amikor dobszóra dobognak a lábak

i vatreni živčevlje mozga majke zemlje stanu stresti

s rengetik az anyaföld tűzeres agyvelejét

cipela iz crnog đevroa, kićene mokasinke boje suha grožđa,

fekete sevrócipők, és drága mazsolaszínü

lakirane čizme s oštrim zubalom ostruga

topánok, lakkcsizmák, fogsorokkal sarkantyúsak,

čije krijeste krvavih klinčaca probijaju uzdahe zemlje, prašinu,

vérszekfű-tarajuk át-üt a föld sóhaján, a poron,

i opanci siromaha od svinjske kože lupnu po prašini

s rúgva a port a szegények disznóbőr-bocskorai,

razbarušeno i čekinjasto kao mala čudovišta

sörtésen, torzonborzan, mint kicsi szörnyetegek

i žuljavo im poskakujuju nemasne isposničke sare

ugrálnak kergén a zsírtalan remete-sarukkal,

i kupinasto-ljubičasti prsluci boje obješenih,

akasztottember-színü szederlila bilgerlikkel,

pa stukonose cipele, cipele oblika crnih nadgrobnih traka,

csukaorr-cipőkkel, gyászszalag-cuggú cipőkkel

i pomiješaju se dronjci s haljinama sa šlepom

és összevegyűlnek a condrák, a fátyolruhák,

i neprišivene zakrpe što lepršaju kao noćni leptiri kad se pare

a folthátán-foltok, mint párzó éjjeli lepkék,

s reverendama popovskim i mekim grimizom biskupa

a püspökpalásttal, a bíborpuha érsekköpennyel,

i pruge na dronjcima zatvorenika gužvaju se kao gliste

s fegyencek csíkjai gyűrűzve mint a giliszták

kao piramidu svoje zore ližu krvniku kapu,

hajnaluk piramisát nyalják: a hóhéri csuklyát,

poput buketa bačene mršave balerine

s csokorként dobálják a vézna balerinákat

uz veliko dahtanje lete uvis prema girlandama,

nagy lihegések magasra a girlandoknak,

tim trakavicama svečanosti, i plešu na plesnu glazbu

az ünnep galandférgeinek, és ropják zenére

međ škarama od četkanja olinjalih gunjeva seljaka

a kopottá kikefélt gúnyák a diplomata-frakkok

i diplomatskih frakova, ushićene – jer službeno su tu

ollói közt is, rajongva, mert ők is hivatalosak

i miješaju se til i svilene gaće patuljastih džokeja

és összevegyűlnek a tüllök, a törpe zsokék

što mirišu na pjenušanje konja s krznima

lótajtékillatú selyemgatyái, a prémek

oljuštenim s horda i uštavljenim kožicama ovaca,

dúvadhordái, a bárányok irháival,

njišu se u azurnim dresovima jedanaestorica sa zlatnom medaljom,

zihál azúr-dresszben a tizenegy aranyérmes,

guraju se garde nagrađenih, svi zadovoljni,

tolongnak a díjazott gárdák, az elégedettek,

i oni što se bore za slavu, u plesu konjskoga skoka šahovski majstori,

a dicsőségféltők, lóugrás-táncban a sakkmesterek,

u srcolikim prslucima njišu se favoriti kartanja,

szívmellényben az ultivitézek zihálnak,

vrte se činovnici, nabori im, i sprijeda i straga, smiješci,

forognak tisztviselőcskék, ráncuk elől-hátul mosoly,

tajnice, nove šarene duge, sve lebde nad zemljom

titkárnők, új délibábok rezegnek a talaj fölött

u pari kave, u čipkama voljenog duhanskog dima

kávépárában, a drága dohányfüst csipkéiben,

sa šlepovima lešina ljepote miss Evropa i Amerika

dögvész-uszályban a miss Európák és Amerikák,

pod ruku s predsjednicima tvrtki u zlatnom vrtuljku

company-vezérek karjain, aranyos ringlispilen,

vrteć se oko pozlaćene osi poput paunica sjede visoko

forgó aranyfán pávaként ülnek magasan,

nad kokošima što glavama vrteći čeprkaju po prašini,

a porban toporgó, fejüket forgató tyúkok fölött,

pred tim vrtoglavim sirotim uholažama malim i potpuna je svečanost

szédelgő, árva kis csajok fölött, és teljes az ünnep,

i pršu u zrak golubovi s prstenjem, praskaju vatrometi,

s rebbennek gyűrűs galambok, felropognak a díszsortüzek,

pozdravljaju šeširi i kacige i ne sjedaju natrag na glave,

üdvözölnek kalapok, csákók, s nem ülnek vissza a fejre,

bljeskaju oštrice sabalja, srebre se grančice ružmarina,

kard-élek villannak, ezüstlenek rozmaringszálak,

lepršaju lijepi rupci, svileni i šareni,

szép delfinkendők és veronika-kendők lobognak,

isplivaju na nebo zastave, a iznad njih

fölúsznak a zászlók az égre s fölúsznak a zászlók fölé

isplivaju staračke ko kreda bijele bogovske brade

fölúsznak az elaggott, krétafehér istenszakállak,

i čuje se sterilni govor, ledenih sfera šapat:

s szózat hallatszik steril, a jégszférák sugallata:

ŽIVIO NOVI PAR, ŽIVIO, AL NEK SE NE MIČE SADA,

ÉLJEN AZ ÚJ PÁR, ÉLJEN, DE MOST NE MOZOGJON,

licem prema moru stojimo tu mi, prekrasan par,

arccal a tengernek itt állunk gyönyörű párban,

opčinjeni u nepokretnost i sad nas ovjekovječuju

bűvölve mozdulatlanná és megörökítnek

sa svojim kamerama fotografi propelerskih glava

kameráikkal a propeller-fejű fotósok

nad ribama lebdeći, klečeći u zelenu zraku,

lebegve a halak fölött, féltérden a zöld levegőben,

nije to trenutak smaknuća, o ne, samo nas ovjekovječuju,

nem a kivégző szakasz, ó nem, csak megörökítnek,

iz njihovih cjevastih stakleno-lečastih očiju hladna izbija zraka

csöves üveglencse-szemükből kiüt a hideg sugár,

i klepeću, zuje, muziciraju njihova čelična krila,

kattognak, zengnek, acélszita-szárnyuk zenél,

pravi strojevi-ose, precizni, sve same opruge, dugmad,

kék darázs-gépek, precízek, csupa gombok, rugók,

motorizirana strašila sa zlosutnih bakroreza Bele Kondora,

motorizált rémek Kondor Béla baljós rézkarcairól,

i ovjekovječuju nas, umnožavaju nam lica

s megörökítnek minket, megsokasítva arcunk

i rotacije već upućuju u zrak: OMLADINO, SOKOLE NAS,

röpítik rotációsok: IFJÚSÁG, SÓLYOMMADÁR,

SVIJET JE TVOJ I ZARAD TEBE TEK POSTOJI SVIJET

TIÉD A VILÁG ÉS TEÉRTED VAN A VILÁG,

golema slova o nama koji tu stojimo

óriás betűk rólunk, akik itt feszülünk

stojimo licem prema moru a za leđima nam svatovi

arccal a tengernek s lagzi a hátunk mögött,

i prolazi skupocjeno vrijeme brže nego soko siv,

s múlik a drága idő, gyorsabb mint a sólyommadár,

al pred nama stalno je dan, a za nama noć,

de előttünk mindig a nappal, mögöttünk az éj,

za nama stalno je noć premda se s mrakom bori

mögöttünk mindig az éj, pedig pöröl a sötéttel

bjelocvjetna šuma jabukova, u cvatu

a fehérvirágú almafaerdő, a fellángoló

usplamtjela stabla, tulipani, bezbrojne svjetiljke proljeća,

virágfa, tulipánfa, rengeteg tavaszi lámpa,

plamene i krvave duge, kovački ognjevi mašte,

a láng és vér szivárványa, az ábrándok kohótüze,

ultra-svijet mozgova ljudskih, ipak je moćna ta noć

az agyvelők ultra-világa, mégis hatalmas az éj,

i utaman svatovi ovi, ti svatovi za našim leđima

s hiába ez a menyegző, menyegző a hátunk mögött,

gde su se umramorile stolnjacima prekrivene zapreke od leda,

hol márvánnyá lettek a leabroszolt jégtorlaszok,

stolovi u noći, bijeli, dugački kao vlak,

asztalok az éjben, fehérek, hosszúak mint a vasút,

ružama smiju se pladnjevi više nego Dolina Ruža

s rózsát nevetnek a tálak, többet mint a Rózsák Völgye,

da na njih postavljen život razdraži sve naše žlijezde,

hogy a föltálalt étel fölizgassa a mirigyeket,

da srću zlatnobojne dubine juha, lažni red glorija,

levesek aranytócsáit hörpölje hamis glóriasor,

to mnoštvo nakita, cirkuskih šara, krabuljnih tikvica,

a sok cicoma, cirkuszi bokréta, álarc-kobak,

sve kvasa u pari šafrana, blista se stvrdnuti loj,

dagadnak sáfrányos gőzben, faggyúban tündöklenek,

meso ovde se zgruša, ušećere se, opijane tu glave,

hústörkölyösek, becukrozódnak, beittasodnak itt a fejek,

glave od parafina, dijamantne glave, glave-ukrasne tikvice,

a parafafejek, a gyémántfejek, a dísztök-fejek,

gumene glave što se napuhnuti mogu do smijeha,

a gumifejek, a fölfujható mosolyuak,

glave-utvare, uplašene glave što se skromnima čine,

a mumusfejek, az ijedt fejek, a szerénykedők,

glave što se crvene, glave probirača, glave izjelica

fejek a pironkodók, fejek a finnyás és mohó fejek,

praćakaju se u kremi, plaminjanju u blaženstvu alkohola,

hánykódnak a krémben, lángolnak az alkohol üdveiben,

glave ucijenjene, glave obudovjele, glave što stalno se tresu,

fejek vérdíjasok, fejek árvák és örökké rezgő fejek,

glave – obožavatelji migrene, glave što bolima zrače,

fejek a migrén szentségtartói, sugarasak,

glave – škripava gnijezda šodera škrtosti, glave,

fejek az irigység csikorgó sóderfészkei, fejek,

glave – umjetnički isklesane govornice kleveta i laži,

fejek a rágalom remekbefaragott szószékei,

glave pijetli-vjetrokazi, glave kupole tenkove ratnih,

a szélkakas-fejek, a harckocsikupola-fejek,

glave sjedala za golubove, glave – babilonske kule,

a galambdúc-fejek, a bábeli torony-fejek,

glave što drhture na prastarim obiteljskim stablima,glave-gradovi,

regebeli családfán rezgők: a fejvárosok,

bubnjarske, demonske glave, neokresane zmajevske glave,

dobogó démon-fejek, a sarabolatlan sárkányfejek,

glave iza naših leđa, i gone ih, i požuruju ih

fejek a hátunk mögött, és terelik, pörgetik őket

njihovi bogovi-starci, glave s bradama ticala polipa,

isteneik a vének: az örvényszakállú fejek,

ŽIVJELA SVADBA, ŽIVJELA SVAD, SVAD, SVADBA,

ÉLJEN A LAKODALOM, ÉLJEN A LAKO, A LAKODALOM

glazba iza naših leđa, vječni orkestar nam svira,

zene a hátunk mögött, az örök zenebanda zenél,

iz violona ori se žaganje borova, na velikom bubnju

zúg a hegedűkből a fűrészelt fenyves, a nagydobokon

u kože strpljivih magaraca vječito kupaju timpani,

csökönyös szamarak bőrét örökké a bunkók ütik,

al i žice i udaraljke samo što cifraju ludilo

de csak a tébolyt cifrázza a húr, meg a bongó öböl,

kao i  grozničavo cilikanje zvona i grla svirala od ružina drveta:

csengetyűk lázzsibogása, a réztorok s rózsafa-gége,

ŽIVJELA LALALA LALALA SVADLALA SVADBA TA

ÉLJEN A LALALA LAKODA LAKODA LAKODALOM

dašćući urlaju otečeni jezici, al vječito vino daje grozd,

höbögik megdagadt nyelvek, de örökké bort ad a fűrt,

vječito se ojanjuje ovca i vječito krvari u odbljesku noža,

örökké születik a bárány, de kés-fényben vérzik örökké,

i plaminjanju štednjaci i pare se u kuhinji papinovi lonci,

lángol a konyha és izzadnak a kukták szüntelenül,

vječito se ždere meso i u more metu sve kosti,

megzabálódik a hús és tengerbe söprődik a csont,

u more se izbljuju i ispražnjavaju i izmokre svatovi

a tengerbe okádik, ürül meg vizel a lakodalom,

i ponovno LALALA, LALALA SVADBA TA

s újra a LALALA LALALA LAKODALOM,

vino nam podiže i hljeb nam izlomi svadba ta,

emeli borunkat s töri kenyerünket a lakodalom,

nabor na nabor, figura na figuru se gomila,

jussunkat emészti, nyoszolyánkon bagzik a lakodalom,

kola se na leđima kola propinju i sudaraju kao

a szégyentelen, a görnyedező, a görcsben rugózó,

kada se svjetske sukobe veličine, kao kukaca slap,

virággyertyáinkat dönti le könyöke és lúgjaival

o noći, svadbena noći uništenja, o svadbo, ti

gyalázza a földet, gyilkolja a gyökeret a lakodalom,

crna misao sotone, ti ružna; i usijava se u noći

fodor a fodron, figura a figurán tülekedik,

sedef nokata, odraslih rana sifilisa žar,

kocsi kocsi hátán üzekedik és összefarol

karmin, crni lak, zelena patina španjolskih buba,

és összeragadnak mind a világmárkák, akár a bogár,

topaz na svenulu prstu, na crvotočnoj desni porculan-zubalo,

ó éj, a romlás nászéjszakája, ó lakodalom,

na trulu kutnjaku platinasti most, i žare se šupljine i trulež,

a sátán feketemiséje, te rút, és izzik az éjben

uvela mahovina, na smežuranim ušima naušnice zlokobna užasa,

a körmök gyöngyháza, a varasult rosszseb parázsa,

na rukama sovolikih bića u listiće stlačena balega,

a kármin, a fekete lakk, a kőrisbogárzöld zománc,

velika zlatna žare se slova, cizelirani brončani listići,

topáz a hervadt ujjon, szuvas ínyen a porcelánfogsor,

žumanjci jalovosti, lišajevi pustinjske groznice,

korhadt pilléren platina-híd, és izzanak a pudvák, odvak,

lica lisičjih jama i pore u kojima konjske su muhe stanari,

a sorvadt mohák, tapló-füleken a rémcinke-függők,

žare se nakostrešene jastrebaste frizure djeveruša,

bagoly-fejű lények kezén a lapokká préselt ganéj,

crvljive palice, djevojke s vijencima, svadbene djevojke,

nagy aranybetük izzanak, s cizellált bronzlevelek,

žareći se sve do mozga kose do korijena svima plaminjaju,

a meddőség szíkjei, sivatagi láz-sömörök,

njišu im se u kikama trake kao odsvirane vrpce magnetofona,

rókagödör-arcok, s pórusok, hol a lódarazsak a bérlők,

konjskim crijevima ovjenčane one su komornice smrti,

izzanak a vőfélyek csapzott keselyű-frizurái,

a mi tu stojimo licem prema moru, ukočeni par,

nyűves pálcái, a koszorúslányok, a nászasszonyok,

usijavaju se čaše, žice, usijava se rodna gruda, ples,

megromolva velejükig izzanak hajzatuk gyökeréig mind,

usijava se svadba, usijava se te zabave pir,

zilált pántlikáik a lepörgetett magnó-tekercsek,

vrtlog se do neba penje pa cvrčeći na zemlju pada,

lóbéllel felkoszorúzva komornái mind a halálnak,

a Cigani sviraju glasno i sve riče, sve reži, sve rokće:

s mi arccal a tengernek itt állunk párban megmerevítve,

SUPRA-BABO, POPNI SE CRNO, ZGAZI TO ZRNO!

izzanak a poharak, húrok, izzik a tánc, az anyaföld,

TI SI PLESAČ, STRASTI KLESAČ, SKAČI! PLES!

izzik a lakodalom, izzik ez a forgatag ünnep,

KAD MU SVADBA BJEŠE VRUĆA, NEK MU SE OSUŠE PLUĆA, TRES!

örvényel az égre, lesuppan a földre süvítve,

KOSTOBOLNIK KAD POKISNE, KO PIJEVAC ON UZVRISNE! POLJUBAC!

húzza neki a zenekar, s kurrog, rikogat, ropja:

PAC PAC PAC! PO RUŽICI UŠ SE VERE, UDARAC!

SUPRA AGGNŐ, SZÖKJ FEL KABLA, TIPORJ A MAGRA!

HEJ, STARA KOST SE OKOTI, SVE SE ČUJU KLOKOTI, BIJES!

TE VAGY A TÁNCOS, RIHERUHA-RÁNCOS, ROPJAD RÁNC!

AMO GLEDAJ NA ZVIJEZDU, NE NA MLADU U GNIJEZDU, PIJ!

HA MEGVOLT AZ ESKÜVŐJE, LESZÁRADHAT A TÜDŐJE, HÚZD!

BIJELO JANJE, BIJEL OVAN, SVADBAR NAŠ JE POTKOVAN, JOŠ!

EZ A KÖSZVÉNY HA MEGÁZIK, MINT A KAKAS BUBITÁZIK, BILLENTYŰ!

SVLAČI GAĆE MLADI PAR, GOL SE LJUBI MLADI PAR, HEJ!

TYŰ, TYŰ, TYŰ! TUBARÓZSÁN TETŰ MÁSZIK, VASKESZTYŰ!

NEK SE RUŠI BUDIM CIO, MLADOŽENJA KAD JE CIO, HEJ!

HÉ, AZ AGGCSONT MEGELLETT, A CSIKAJA DERES LETT, HÚZD!

GROBNOTRBA VRANA PLEŠE, U ZUBIMA MESO KREŠE, KRES!

IDENÉZZ A CSILLAGÁRA, NE A MENYASSZONY FARÁRA, HÚZD!

IKULA, PIKULA, PLEŠE LUDI MIKULA, HOP!

FEHÉR BÁRÁNY, FEHÉR KOS, EZ A LAGZI HUZAMOS, HÚZD!

DA NE VIDIMO TU KOST, OD BETONA NA NJU MOST, HEJ!

VETKŐZIK A MÁTKAPÁR, KOPÁR LETT A MÁTKAPÁR, KÁR!

BAČVE S VINOM OTVARAJ, KROZ SLAVINE TOČI MAJ, DAJ!

MAJD NEM LÁTSZIK AZ A CSONT, RÁTÖMKÖDJÜK A BETONT, HÚZD!

NE PLAŠI SE ČAŠE EKS, DUHOVNI JE TO KOMPLEKS, EKS!

BEOMOLHAT BUDAVÁRA, HALLGASS CSAK A HADNAGYÁRA, HIPP!

SVI TAKO PIJU, GRLA SE GRIJU, SEKS!

KRIPTABELŰ VARJÚ TÁNCOL, SZÁJÁBAN A HÚS, A FÁTYOL, HUSS!

IHAHA! LISIČJA BUNDA TA! SVE STE KURVE, NE TEK JA! PIJ!

IKULÁS, PIKULÁS, TÁNCOL EZER MIKULÁS, HOPP!

TRALALA, KAD NOĆ TA VJEČITO BI TRAJALA! HEJ!

EZER HORDÓ BOROM VAN, MIND AZ EZER CSAPON VAN, TÖLTS!

a mi okićeni, ovjenčani u ovoj gromkoj noći

NE IJEDJ MEG A POHÁRTÓL, TE SZELLEMI EXKAVÁTOR, EX!

stojimo tu licem prema moru ukočeni kao kipovi.

ISZIK IGY MÁS IS, GÉGE SE VÁSIK, MEGMARAD A STEX!

TYUHAHÉ, RÓKAPRÉM, MÁS IS KURVA NEMCSAK ÉN, HÚZD!

BÁRCSAK EZ AZ ÉJSZAKA MINDÖRÖKKÉ TARTANA, HÚZD!

s mi felszalagozva és megkoszorúzva a dörgő időben,

arccal a tengernek itt feszülünk öntve szoborrá!