Arccal a tengernek itt állunk párban,

Licem prema moru stojimo tu nas dvoje

kürtszóban, ünnepi arany riadóban,

u zvuku truba, u svečanoj uzbuni zlatnoj,

síp-sikolyban, a dobhang döbbenetében,

u vrisku frula, bubnjanju bubnjeva bučnom

lábdobogásban ijedten, a tengert utánzó

tapkamo nogama uplašeni, jer nam plesači

táncosok lendülete fenyegeti hátunk,

što zamahom podražavaju more na leđima prijete,

mert a tengernek bemutattak minket,

oni su nas, evo, predstavili moru,

vegye tudomásul, itt állunk párban,

nek uzme na znanje, tu stojimo nas dvoje

a kőfokon, itt, a végtelenségbe bevágó

na kamenom bedemu, tu, na vrhu kljuna

szárazföld csőrehegyén két emberi csillag,

kopna što usijeca u beskraj, ljudske zvijezde dvije

összeesküdve örökre a jóra, igazra,

u vječnosti zavjerene za istinitost, za dobra,

gyönyörűségre, a legszilajabb álmon is túl

za divotu što i najsmionije premašuje snove,

a rendre, hogy általunk jönne világra,

za red što će preko nas na ovaj svijet doći,

vegye tudomásul a tenger, a szüntelen ostrom:

nek uzme na znanje more, taj neprekidni juriš:

okosak a vének, ruganyos a vének tanácsa,

pametni su starci, rastezljivi su savjeti starih,

megengedik: IME, TESTETÖLTHET AZ IGE, HA TUD,

dopuštaju: NEKA SE UTJELOVI RIJEČ, AKO MOŽE,

márványlap-arcélükből rettenetes kódex

zašto bi njihovim mramorno-čeličnih ukočenih lica

tűzvirágot lepréselni mért is tömörödne,

vatreni cvijet u kodeks užasa morao se zbiti,

tekintetükkel, zuzmara-üstökösökkel

zašto bi pogledima svojim, tim repaticama inja

mért is ütnék porba a szív delelését,

sabijali u prah podneva plaminjanja srca,

mért is úszna égre eltaknyult isten-szakálluk

zašto bi plivala u nebo njihova božanska brada upljuvana

csíra-ölő árnyával, fekete szalaggal

da sjenom što svaku oplodnju ubija crnim vrpcama

becsavarni e pázsitos bolygót – félre ijedtség,

obmota sve stogove trave – u stranu svaki strah,

mi vagyunk a fenség, koronánk örökös láng,

mi smo veličanstvo, kruna nam vječni je plamen,

csillagsor-pályák, babonátlan lámpái az észnek

putanja smo zvjezdanog niza, nezačarane svjetiljke smo svibnja,

a fölismerések spirál-tornyai a végtelenségig,

spiralni tornjevi spoznaja do u beskraj,

ó, nem a doktrinák drágakövéből áll koronánk,

o, naša kruna nije od dragog kamenja doktrina,

koszorúnk se mirtusz: a koponya ér-fonata,

nit je naš vijenac od mirte: od spleta nam živaca vijenac,

a nagyvilág kék halántékán ugyanaz a pulzus,

u modrim slepoočnicama svijeta isto to udara bilo,

ugyanaz a dübögés a pacsirta búbja körül,

isto to bubnjanje lupa pod čubama strastvenih ševa,

mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a vér, a tej meg a méz,

mi smo vatra, mi smo krv, mlijeko i med

kozmikus küldetés ősatyák kőtáblái ellen,

protiv kamenih ploča kozmičkih objava praotaca,

törni törekké, akár a laskát, ez a mi csatánk,

naša je borba razbijanje tih ploča u same rezance,

békesség vagyunk, az újrateremtés indulata,

mi smo spokojstvo, nagon za ponovna stvaranja smo mi,

a képzelet kivirágzása kánoni kopárság ellen,

procvetanje mašte protiv kanonske jalovosti puste,

herétlenek ellen, mert ingereink hérosziak,

protiv uškopljenih, jer su nam nagoni ćutilo zreli,

mert csillagok lázítnak minket a legnagyobb nászra,

jer nas zvijezde potiču na bune za najveću svadbu

hogy virágpor-cirmos arcunk elijessze az örök halált,

da naša cvjetno-peludna lica vječnu smrt nagnaju u bijeg,

hogy szerelmünk eszményi szagától a május teljes legyen,

da od idealnog mirisa ljubavi naše potpuniji postane svibanj,

lepattant gombjainktól tücskös és jánosbogaras az éj,

od naše popadale dugmadi cvrčka i svitaca prepuna je noć,

szerelmünk harmatától erős a smaragd mező,

od rose naše ljubavi ojačaju smaragdna polja

hogy ménjeink selyemhajóval ott siklassák az öregeket:

da svilenom lađom radosti nam bračnih proplivaju kraj starih:

ráncot, csontot, hogy áztassa ifjuságunk varázslata,

da im bore i kosti promoče naše mladosti čari,

ó, nekünk igazi násznagy a tenger, a tenger,

o, naš je pravi vjenčani kum ovo more, to more

viola távolból nászajándékokat hömpölygető,

što iz ljubičastih daljina svadbene darove nam valja,

babapólyákat, csipkés patyolat-hengereket,

pelene za bebu, čipkaste jastuke za povoje bijele

hogy méltassa a térben mérhetetlen sóvárgásunkat,

da nagradi našu mjerama neizmjerljivu čežnju

s a törvényt, amit immár a tiltakozók is

i zakon kojeg su oni što mu se opiru čvrsto

tisztelni kénytelenek, mert megtépi őket a só,

prisiljeni štovati, jer će ih izgrizati so,

megsebzi őket a fény, hát valami történik mégis,

izranjavat će ih taj sjaj, jer nešto se događa ipak,

örvendjen a tenger, itt állunk párban virulva

neka se raduje more, tu stojimo crveneći se nas dvoje

a kova-fokon itt, a világ kirakatában

na ušicama od šljunka, tu nasred izloga svijeta

krétafehér szakállak rendeletére,

po nalogu kredasto-bjelobradatih

kéz a kézben, várva a ceremónia végét,

s rukom u ruci čekajuć kraj ceremonije

viseljük a jelképek ünnepi gyötrelmeit,

i podnoseći svečane užase simbola,

a hátunkra tűzött haragzöld selymet, amint

na naša leđa prišivenu otrovno-zelenu svilu

hullámzik, akár a reménnyel tömény mező,

što se talasa kao nadama najedrala polja

s tűri a gyöngyzáport koponyánk, a búza, a rizs

i glave nam podnose biserni pljusak, rubinsko

rubin és opál kopogását, a sámáni igézetet,

i opalno kuckanje pšenice, raži, zavjetnu poruku,

ezerévek igéit, szivárványos babona-záport:

tisućljetne ruječi začarana pljuska svih duginih boja:

LEGYETEK TERMÉKENYEK, LEGYETEK TERMÉKENYEK,

OPLODITE SE, OPLODITE SE, BUDITE PLODNI,

vetik ránk réztálakból a lignit-barna kezek,

bacaju na nas s brončanih ploča lignitno smeđe ruke,

kezek a hátunk mögött, gótbetű-görcsös kezek,

ruke iza naših leđa, ruke zgrčene ko gotička slova,

sárgák meg zöldek, epeszakítók, heroin-fehér kezek,

žute i zelene, ruke što razdiru žuč bijele poput heroina,

szűzmell-gyaluló, here-aszályos, halálfejgyűrüs kezek,

ruke što stružu djevičanske grudi, ruke mošanja suhih,

kezek oltári gyertyasorként nyílt ujjuak

ruke s prstenjem mrtvačkih glava, ruke prsta kao oltarske svijeće,

s kezek egy-ujjuak: revolvertáska-kezek,

i jednoprste ruke: ruke korice za revolver,

savakkal, sorsokkal bánó, balzsamozásra váró kezek,

ruke s kiselinama, ruke što čekaju udes, što balzamiraju,

kezek a hátunk mögött, kezek a koccintások

ruke iz naših leđa, ruke u odbljesku kucanja čaša,

villámaiban, az új párért emelt kezek,

ruke podignute da novom nazdrave paru:

ÉLJEN AZ ÚJ PÁR, ÉLJEN, itt állunk párban szelíden

ŽIVIO NOVI PAR, ŽIVIO, tu stojimo nas dvoje krotko

arccal a tengernek, s kezek a hátunk mögött,

licem okrenuti moru, a ruke nam iza leđa

kezek a zene aranyóljaiból kieresztik

ruke što iz zlatnih ulja ispuštaju

a vérengző dallamokat, ragadozó ritmusokat,

pjesme što krvare, priljepčive ritmove

s mozdulatlanokat marni párducok jönnek, sasok,

i da nas nepokretne grizu dolaze orlovi, pantere,

de nekünk állni kell királyian, kéz a kézben,

al mi moramo kraljevski stajati s rukom u ruci,

összeforradt kézzel, összekapcsolt vérköreinkben,

s pripremljenim rukama, spojenim optocima krvi,

ér-glóriában, gyöngyvirágillatú mátkaruhában,

s glorijom žila u zaručničkom ruhu što miriše na đurđic,

arccal a tengernek s mosolyogni a gigászi mókát

s licem prema moru i smiješkati se divovskoj šali,

a habból perdített tünemény baba-pólyákat,

iz pjene izbačenim čudovišnim pelenama za bebu,

nézni az albatrosz-párok fáradhatatlan röptét,

gledati nemiran let parova albatrosa,

de állni a körtáncosok szélverésében, akár a szobor,

al stajati u vjetrometini kruga savjetnika kao kipovi

várni, amikor dobszóra dobognak a lábak

i čekati kada na zov bubnja zaklopoću noge

s rengetik az anyaföld tűzeres agyvelejét

i vatreni živčevlje mozga majke zemlje stanu stresti

fekete sevrócipők, és drága mazsolaszínü

cipela iz crnog đevroa, kićene mokasinke boje suha grožđa,

topánok, lakkcsizmák, fogsorokkal sarkantyúsak,

lakirane čizme s oštrim zubalom ostruga

vérszekfű-tarajuk át-üt a föld sóhaján, a poron,

čije krijeste krvavih klinčaca probijaju uzdahe zemlje, prašinu,

s rúgva a port a szegények disznóbőr-bocskorai,

i opanci siromaha od svinjske kože lupnu po prašini

sörtésen, torzonborzan, mint kicsi szörnyetegek

razbarušeno i čekinjasto kao mala čudovišta

ugrálnak kergén a zsírtalan remete-sarukkal,

i žuljavo im poskakujuju nemasne isposničke sare

akasztottember-színü szederlila bilgerlikkel,

i kupinasto-ljubičasti prsluci boje obješenih,

csukaorr-cipőkkel, gyászszalag-cuggú cipőkkel

pa stukonose cipele, cipele oblika crnih nadgrobnih traka,

és összevegyűlnek a condrák, a fátyolruhák,

i pomiješaju se dronjci s haljinama sa šlepom

a folthátán-foltok, mint párzó éjjeli lepkék,

i neprišivene zakrpe što lepršaju kao noćni leptiri kad se pare

a püspökpalásttal, a bíborpuha érsekköpennyel,

s reverendama popovskim i mekim grimizom biskupa

s fegyencek csíkjai gyűrűzve mint a giliszták

i pruge na dronjcima zatvorenika gužvaju se kao gliste

hajnaluk piramisát nyalják: a hóhéri csuklyát,

kao piramidu svoje zore ližu krvniku kapu,

s csokorként dobálják a vézna balerinákat

poput buketa bačene mršave balerine

nagy lihegések magasra a girlandoknak,

uz veliko dahtanje lete uvis prema girlandama,

az ünnep galandférgeinek, és ropják zenére

tim trakavicama svečanosti, i plešu na plesnu glazbu

a kopottá kikefélt gúnyák a diplomata-frakkok

međ škarama od četkanja olinjalih gunjeva seljaka

ollói közt is, rajongva, mert ők is hivatalosak

i diplomatskih frakova, ushićene – jer službeno su tu

és összevegyűlnek a tüllök, a törpe zsokék

i miješaju se til i svilene gaće patuljastih džokeja

lótajtékillatú selyemgatyái, a prémek

što mirišu na pjenušanje konja s krznima

dúvadhordái, a bárányok irháival,

oljuštenim s horda i uštavljenim kožicama ovaca,

zihál azúr-dresszben a tizenegy aranyérmes,

njišu se u azurnim dresovima jedanaestorica sa zlatnom medaljom,

tolongnak a díjazott gárdák, az elégedettek,

guraju se garde nagrađenih, svi zadovoljni,

a dicsőségféltők, lóugrás-táncban a sakkmesterek,

i oni što se bore za slavu, u plesu konjskoga skoka šahovski majstori,

szívmellényben az ultivitézek zihálnak,

u srcolikim prslucima njišu se favoriti kartanja,

forognak tisztviselőcskék, ráncuk elől-hátul mosoly,

vrte se činovnici, nabori im, i sprijeda i straga, smiješci,

titkárnők, új délibábok rezegnek a talaj fölött

tajnice, nove šarene duge, sve lebde nad zemljom

kávépárában, a drága dohányfüst csipkéiben,

u pari kave, u čipkama voljenog duhanskog dima

dögvész-uszályban a miss Európák és Amerikák,

sa šlepovima lešina ljepote miss Evropa i Amerika

company-vezérek karjain, aranyos ringlispilen,

pod ruku s predsjednicima tvrtki u zlatnom vrtuljku

forgó aranyfán pávaként ülnek magasan,

vrteć se oko pozlaćene osi poput paunica sjede visoko

a porban toporgó, fejüket forgató tyúkok fölött,

nad kokošima što glavama vrteći čeprkaju po prašini,

szédelgő, árva kis csajok fölött, és teljes az ünnep,

pred tim vrtoglavim sirotim uholažama malim i potpuna je svečanost

s rebbennek gyűrűs galambok, felropognak a díszsortüzek,

i pršu u zrak golubovi s prstenjem, praskaju vatrometi,

üdvözölnek kalapok, csákók, s nem ülnek vissza a fejre,

pozdravljaju šeširi i kacige i ne sjedaju natrag na glave,

kard-élek villannak, ezüstlenek rozmaringszálak,

bljeskaju oštrice sabalja, srebre se grančice ružmarina,

szép delfinkendők és veronika-kendők lobognak,

lepršaju lijepi rupci, svileni i šareni,

fölúsznak a zászlók az égre s fölúsznak a zászlók fölé

isplivaju na nebo zastave, a iznad njih

fölúsznak az elaggott, krétafehér istenszakállak,

isplivaju staračke ko kreda bijele bogovske brade

s szózat hallatszik steril, a jégszférák sugallata:

i čuje se sterilni govor, ledenih sfera šapat:

ÉLJEN AZ ÚJ PÁR, ÉLJEN, DE MOST NE MOZOGJON,

ŽIVIO NOVI PAR, ŽIVIO, AL NEK SE NE MIČE SADA,

arccal a tengernek itt állunk gyönyörű párban,

licem prema moru stojimo tu mi, prekrasan par,

bűvölve mozdulatlanná és megörökítnek

opčinjeni u nepokretnost i sad nas ovjekovječuju

kameráikkal a propeller-fejű fotósok

sa svojim kamerama fotografi propelerskih glava

lebegve a halak fölött, féltérden a zöld levegőben,

nad ribama lebdeći, klečeći u zelenu zraku,

nem a kivégző szakasz, ó nem, csak megörökítnek,

nije to trenutak smaknuća, o ne, samo nas ovjekovječuju,

csöves üveglencse-szemükből kiüt a hideg sugár,

iz njihovih cjevastih stakleno-lečastih očiju hladna izbija zraka

kattognak, zengnek, acélszita-szárnyuk zenél,

i klepeću, zuje, muziciraju njihova čelična krila,

kék darázs-gépek, precízek, csupa gombok, rugók,

pravi strojevi-ose, precizni, sve same opruge, dugmad,

motorizált rémek Kondor Béla baljós rézkarcairól,

motorizirana strašila sa zlosutnih bakroreza Bele Kondora,

s megörökítnek minket, megsokasítva arcunk

i ovjekovječuju nas, umnožavaju nam lica

röpítik rotációsok: IFJÚSÁG, SÓLYOMMADÁR,

i rotacije već upućuju u zrak: OMLADINO, SOKOLE NAS,

TIÉD A VILÁG ÉS TEÉRTED VAN A VILÁG,

SVIJET JE TVOJ I ZARAD TEBE TEK POSTOJI SVIJET

óriás betűk rólunk, akik itt feszülünk

golema slova o nama koji tu stojimo

arccal a tengernek s lagzi a hátunk mögött,

stojimo licem prema moru a za leđima nam svatovi

s múlik a drága idő, gyorsabb mint a sólyommadár,

i prolazi skupocjeno vrijeme brže nego soko siv,

de előttünk mindig a nappal, mögöttünk az éj,

al pred nama stalno je dan, a za nama noć,

mögöttünk mindig az éj, pedig pöröl a sötéttel

za nama stalno je noć premda se s mrakom bori

a fehérvirágú almafaerdő, a fellángoló

bjelocvjetna šuma jabukova, u cvatu

virágfa, tulipánfa, rengeteg tavaszi lámpa,

usplamtjela stabla, tulipani, bezbrojne svjetiljke proljeća,

a láng és vér szivárványa, az ábrándok kohótüze,

plamene i krvave duge, kovački ognjevi mašte,

az agyvelők ultra-világa, mégis hatalmas az éj,

ultra-svijet mozgova ljudskih, ipak je moćna ta noć

s hiába ez a menyegző, menyegző a hátunk mögött,

i utaman svatovi ovi, ti svatovi za našim leđima

hol márvánnyá lettek a leabroszolt jégtorlaszok,

gde su se umramorile stolnjacima prekrivene zapreke od leda,

asztalok az éjben, fehérek, hosszúak mint a vasút,

stolovi u noći, bijeli, dugački kao vlak,

s rózsát nevetnek a tálak, többet mint a Rózsák Völgye,

ružama smiju se pladnjevi više nego Dolina Ruža

hogy a föltálalt étel fölizgassa a mirigyeket,

da na njih postavljen život razdraži sve naše žlijezde,

levesek aranytócsáit hörpölje hamis glóriasor,

da srću zlatnobojne dubine juha, lažni red glorija,

a sok cicoma, cirkuszi bokréta, álarc-kobak,

to mnoštvo nakita, cirkuskih šara, krabuljnih tikvica,

dagadnak sáfrányos gőzben, faggyúban tündöklenek,

sve kvasa u pari šafrana, blista se stvrdnuti loj,

hústörkölyösek, becukrozódnak, beittasodnak itt a fejek,

meso ovde se zgruša, ušećere se, opijane tu glave,

a parafafejek, a gyémántfejek, a dísztök-fejek,

glave od parafina, dijamantne glave, glave-ukrasne tikvice,

a gumifejek, a fölfujható mosolyuak,

gumene glave što se napuhnuti mogu do smijeha,

a mumusfejek, az ijedt fejek, a szerénykedők,

glave-utvare, uplašene glave što se skromnima čine,

fejek a pironkodók, fejek a finnyás és mohó fejek,

glave što se crvene, glave probirača, glave izjelica

hánykódnak a krémben, lángolnak az alkohol üdveiben,

praćakaju se u kremi, plaminjanju u blaženstvu alkohola,

fejek vérdíjasok, fejek árvák és örökké rezgő fejek,

glave ucijenjene, glave obudovjele, glave što stalno se tresu,

fejek a migrén szentségtartói, sugarasak,

glave – obožavatelji migrene, glave što bolima zrače,

fejek az irigység csikorgó sóderfészkei, fejek,

glave – škripava gnijezda šodera škrtosti, glave,

fejek a rágalom remekbefaragott szószékei,

glave – umjetnički isklesane govornice kleveta i laži,

a szélkakas-fejek, a harckocsikupola-fejek,

glave pijetli-vjetrokazi, glave kupole tenkove ratnih,

a galambdúc-fejek, a bábeli torony-fejek,

glave sjedala za golubove, glave – babilonske kule,

regebeli családfán rezgők: a fejvárosok,

glave što drhture na prastarim obiteljskim stablima,glave-gradovi,

dobogó démon-fejek, a sarabolatlan sárkányfejek,

bubnjarske, demonske glave, neokresane zmajevske glave,

fejek a hátunk mögött, és terelik, pörgetik őket

glave iza naših leđa, i gone ih, i požuruju ih

isteneik a vének: az örvényszakállú fejek,

njihovi bogovi-starci, glave s bradama ticala polipa,

ÉLJEN A LAKODALOM, ÉLJEN A LAKO, A LAKODALOM

ŽIVJELA SVADBA, ŽIVJELA SVAD, SVAD, SVADBA,

zene a hátunk mögött, az örök zenebanda zenél,

glazba iza naših leđa, vječni orkestar nam svira,

zúg a hegedűkből a fűrészelt fenyves, a nagydobokon

iz violona ori se žaganje borova, na velikom bubnju

csökönyös szamarak bőrét örökké a bunkók ütik,

u kože strpljivih magaraca vječito kupaju timpani,

de csak a tébolyt cifrázza a húr, meg a bongó öböl,

al i žice i udaraljke samo što cifraju ludilo

csengetyűk lázzsibogása, a réztorok s rózsafa-gége,

kao i  grozničavo cilikanje zvona i grla svirala od ružina drveta:

ÉLJEN A LALALA LAKODA LAKODA LAKODALOM

ŽIVJELA LALALA LALALA SVADLALA SVADBA TA

höbögik megdagadt nyelvek, de örökké bort ad a fűrt,

dašćući urlaju otečeni jezici, al vječito vino daje grozd,

örökké születik a bárány, de kés-fényben vérzik örökké,

vječito se ojanjuje ovca i vječito krvari u odbljesku noža,

lángol a konyha és izzadnak a kukták szüntelenül,

i plaminjanju štednjaci i pare se u kuhinji papinovi lonci,

megzabálódik a hús és tengerbe söprődik a csont,

vječito se ždere meso i u more metu sve kosti,

a tengerbe okádik, ürül meg vizel a lakodalom,

u more se izbljuju i ispražnjavaju i izmokre svatovi

s újra a LALALA LALALA LAKODALOM,

i ponovno LALALA, LALALA SVADBA TA

emeli borunkat s töri kenyerünket a lakodalom,

vino nam podiže i hljeb nam izlomi svadba ta,

jussunkat emészti, nyoszolyánkon bagzik a lakodalom,

nabor na nabor, figura na figuru se gomila,

a szégyentelen, a görnyedező, a görcsben rugózó,

kola se na leđima kola propinju i sudaraju kao

virággyertyáinkat dönti le könyöke és lúgjaival

kada se svjetske sukobe veličine, kao kukaca slap,

gyalázza a földet, gyilkolja a gyökeret a lakodalom,

o noći, svadbena noći uništenja, o svadbo, ti

fodor a fodron, figura a figurán tülekedik,

crna misao sotone, ti ružna; i usijava se u noći

kocsi kocsi hátán üzekedik és összefarol

sedef nokata, odraslih rana sifilisa žar,

és összeragadnak mind a világmárkák, akár a bogár,

karmin, crni lak, zelena patina španjolskih buba,

ó éj, a romlás nászéjszakája, ó lakodalom,

topaz na svenulu prstu, na crvotočnoj desni porculan-zubalo,

a sátán feketemiséje, te rút, és izzik az éjben

na trulu kutnjaku platinasti most, i žare se šupljine i trulež,

a körmök gyöngyháza, a varasult rosszseb parázsa,

uvela mahovina, na smežuranim ušima naušnice zlokobna užasa,

a kármin, a fekete lakk, a kőrisbogárzöld zománc,

na rukama sovolikih bića u listiće stlačena balega,

topáz a hervadt ujjon, szuvas ínyen a porcelánfogsor,

velika zlatna žare se slova, cizelirani brončani listići,

korhadt pilléren platina-híd, és izzanak a pudvák, odvak,

žumanjci jalovosti, lišajevi pustinjske groznice,

a sorvadt mohák, tapló-füleken a rémcinke-függők,

lica lisičjih jama i pore u kojima konjske su muhe stanari,

bagoly-fejű lények kezén a lapokká préselt ganéj,

žare se nakostrešene jastrebaste frizure djeveruša,

nagy aranybetük izzanak, s cizellált bronzlevelek,

crvljive palice, djevojke s vijencima, svadbene djevojke,

a meddőség szíkjei, sivatagi láz-sömörök,

žareći se sve do mozga kose do korijena svima plaminjaju,

rókagödör-arcok, s pórusok, hol a lódarazsak a bérlők,

njišu im se u kikama trake kao odsvirane vrpce magnetofona,

izzanak a vőfélyek csapzott keselyű-frizurái,

konjskim crijevima ovjenčane one su komornice smrti,

nyűves pálcái, a koszorúslányok, a nászasszonyok,

a mi tu stojimo licem prema moru, ukočeni par,

megromolva velejükig izzanak hajzatuk gyökeréig mind,

usijavaju se čaše, žice, usijava se rodna gruda, ples,

zilált pántlikáik a lepörgetett magnó-tekercsek,

usijava se svadba, usijava se te zabave pir,

lóbéllel felkoszorúzva komornái mind a halálnak,

vrtlog se do neba penje pa cvrčeći na zemlju pada,

s mi arccal a tengernek itt állunk párban megmerevítve,

a Cigani sviraju glasno i sve riče, sve reži, sve rokće:

izzanak a poharak, húrok, izzik a tánc, az anyaföld,

SUPRA-BABO, POPNI SE CRNO, ZGAZI TO ZRNO!

izzik a lakodalom, izzik ez a forgatag ünnep,

TI SI PLESAČ, STRASTI KLESAČ, SKAČI! PLES!

örvényel az égre, lesuppan a földre süvítve,

KAD MU SVADBA BJEŠE VRUĆA, NEK MU SE OSUŠE PLUĆA, TRES!

húzza neki a zenekar, s kurrog, rikogat, ropja:

KOSTOBOLNIK KAD POKISNE, KO PIJEVAC ON UZVRISNE! POLJUBAC!

SUPRA AGGNŐ, SZÖKJ FEL KABLA, TIPORJ A MAGRA!

PAC PAC PAC! PO RUŽICI UŠ SE VERE, UDARAC!

TE VAGY A TÁNCOS, RIHERUHA-RÁNCOS, ROPJAD RÁNC!

HEJ, STARA KOST SE OKOTI, SVE SE ČUJU KLOKOTI, BIJES!

HA MEGVOLT AZ ESKÜVŐJE, LESZÁRADHAT A TÜDŐJE, HÚZD!

AMO GLEDAJ NA ZVIJEZDU, NE NA MLADU U GNIJEZDU, PIJ!

EZ A KÖSZVÉNY HA MEGÁZIK, MINT A KAKAS BUBITÁZIK, BILLENTYŰ!

BIJELO JANJE, BIJEL OVAN, SVADBAR NAŠ JE POTKOVAN, JOŠ!

TYŰ, TYŰ, TYŰ! TUBARÓZSÁN TETŰ MÁSZIK, VASKESZTYŰ!

SVLAČI GAĆE MLADI PAR, GOL SE LJUBI MLADI PAR, HEJ!

HÉ, AZ AGGCSONT MEGELLETT, A CSIKAJA DERES LETT, HÚZD!

NEK SE RUŠI BUDIM CIO, MLADOŽENJA KAD JE CIO, HEJ!

IDENÉZZ A CSILLAGÁRA, NE A MENYASSZONY FARÁRA, HÚZD!

GROBNOTRBA VRANA PLEŠE, U ZUBIMA MESO KREŠE, KRES!

FEHÉR BÁRÁNY, FEHÉR KOS, EZ A LAGZI HUZAMOS, HÚZD!

IKULA, PIKULA, PLEŠE LUDI MIKULA, HOP!

VETKŐZIK A MÁTKAPÁR, KOPÁR LETT A MÁTKAPÁR, KÁR!

DA NE VIDIMO TU KOST, OD BETONA NA NJU MOST, HEJ!

MAJD NEM LÁTSZIK AZ A CSONT, RÁTÖMKÖDJÜK A BETONT, HÚZD!

BAČVE S VINOM OTVARAJ, KROZ SLAVINE TOČI MAJ, DAJ!

BEOMOLHAT BUDAVÁRA, HALLGASS CSAK A HADNAGYÁRA, HIPP!

NE PLAŠI SE ČAŠE EKS, DUHOVNI JE TO KOMPLEKS, EKS!

KRIPTABELŰ VARJÚ TÁNCOL, SZÁJÁBAN A HÚS, A FÁTYOL, HUSS!

SVI TAKO PIJU, GRLA SE GRIJU, SEKS!

IKULÁS, PIKULÁS, TÁNCOL EZER MIKULÁS, HOPP!

IHAHA! LISIČJA BUNDA TA! SVE STE KURVE, NE TEK JA! PIJ!

EZER HORDÓ BOROM VAN, MIND AZ EZER CSAPON VAN, TÖLTS!

TRALALA, KAD NOĆ TA VJEČITO BI TRAJALA! HEJ!

NE IJEDJ MEG A POHÁRTÓL, TE SZELLEMI EXKAVÁTOR, EX!

a mi okićeni, ovjenčani u ovoj gromkoj noći

ISZIK IGY MÁS IS, GÉGE SE VÁSIK, MEGMARAD A STEX!

stojimo tu licem prema moru ukočeni kao kipovi.

TYUHAHÉ, RÓKAPRÉM, MÁS IS KURVA NEMCSAK ÉN, HÚZD!

BÁRCSAK EZ AZ ÉJSZAKA MINDÖRÖKKÉ TARTANA, HÚZD!

s mi felszalagozva és megkoszorúzva a dörgő időben,

arccal a tengernek itt feszülünk öntve szoborrá!