Kud stupaš sad, promisli, učenjače,

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,

Po čovječanstva rasutim dronjcima.

Az emberiségnek elhányt rongyain

Slovima tmurnim kao zimska noć

Komor betűkkel, mint a téli éj,

Napisan leži nauk užasan:

Leírva áll a rettentő tanulság:

„Milijuni dok se za bijedu rađaju,

     "Hogy míg nyomorra milliók születnek,

Tisuće ide blaženstvo na zemlji

Néhány ezernek jutna üdv a földön,

Umom božanskim, čuvstvom anđela,

Ha istenésszel, angyal érzelemmel

Znadu li koristit dane životne.“

Használni tudnák éltök napjait."

Čem tralje te? Da ko u polje ovce

     Miért e lom? hogy mint juh a gyepen

Pasemo ih, i tim bljutavim znanjem

Legeljünk rajta? s léha tudománytól

Nažderani da protratimo dan,

Zabáltan elhenyéljük a napot?

Dan Gospodnji, i život narodni.

Az isten napját! nemzet életét!

Čem tralje te? Po mirisu prepoznam

Miért e lom? szagáról ismerem meg

Čovjeka-zveri grijehe baš sve.

Az állatember minden bűneit.

Krepost pisala na taj list, al nekoć

Erény van írva e lapon; de egykor

Lupešku nosila odjeću. A tamo,

Zsivány ruhája volt. S amott?

Sretni dani nevinosti

Az ártatlanság boldog napjai

Na nježnoj haljini strtog djevičanstva,

Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,

Ili na košulji bijesne bludnice,

Vagy egy dühös bujának pongyoláján.

Postali zakon – zaštita krvavih

És itt a törvény - véres lázadók

Izdaja, lažnih sudaca, tirana

Hamis birák és zsarnokok mezéből

Na listovima knjige bijelo ispranim.

Fehérre mosdott könyvnek lapjain.

I eto tajni brojki, strojeva:

Emitt a gépek s számok titkai!

Al oni koji razdrli odjeću

De akik a ruhát elszaggaták

Da iz nje zgodnu knjigu  sačine,

Hogy majd belőle csínos könyv legyen,

Izvan  broja ostaše, vrte se

Számon kivül maradtak: Ixion

Na točki koju oluje goni jar

Bőszült vihartól űzött kerekén

U viru bijede, vrte beskrajno.

Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.

Na logu lude mudra glava sni;

Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;

Zvjedoznanstvo je prosjakinja slijepa,

A csillagászat egy vak koldus asszony

Traljavo mjeri ono svjetove.

Condráin méri a világokat:

Sljepilo i svijet na listu lažljivu!

Világ és vakság egy hitvány lapon!

Iz ropskih dronja knjiga postala,

Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből

Pa sad sloboda i junačka dob

S most a szabadság és a hősi kor

Veliku povijest u njoj pričaju.

Beszéli benne nagy történetét.

Vjernost, prijateljstvo zbori nam na listu

Hűség, barátság aljas hitszegők

Ruglo vjerolomstva što ga načini.

Gunyáiból készült lapon regél.

Strahovita posvuda lažlivost!

Irtózatos hazudság mindenütt!

Pisana slova lista blijedi

Az írt betűket a sápadt levél

Lik samrtnički gnjevno proklinje.

Halotti képe kárhoztatja el.

Krpo zemalja, ime ti knjižnica.

     Országok rongya! könyvtár a neved,

Al gde je knjiga što dovodi na cilj?

De hát hol a könyv mely célhoz vezet?

Gdje je sreća većine, da li je

Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e

Sa knjigom svijet naprijed krenuo?

A könyvek által a világ elébb?

Kreće, al što je narod slavniji

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,

To mu je izrod sve užasniji

Salakjok annál borzasztóbb legyen,

I gnjevna grud razdrta čovjeka

S a rongyos ember bőszült kebele

Priprema propast slavi narodnoj.

Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.

Zar da srušimo što tisućljeća

     De hát ledöntsük, amit ezredek

Uz svjetlost uma revno stvarala?

Ész napvilága mellett dolgozának?

Djela mudraca, djela pjesnika,

A bölcsek és a költők műveit,

Sve iz iskustva zlatnog rudnika

S mit a tapasztalás arany

Što je vrijeme već izrovilo?

Bányáiból kifejtett az idő?

Koliki sjajni um se raskide

Hány fényes lélek tépte el magát,

Bdijuć kraj srca što gori ruševno

Virrasztott a sziv égő romja mellett,

Da poniženim jadnim ljudima

Hogy tévedt, sujtott embertársinak

Smjernice pruži, snagu, utjehu.

Irányt adjon s erőt, vigasztalást.

Junaci to su, al nepriznati

Az el nem ismert érdem hősei,

Koje – kad mrtvi bili već i kad

Kiket - midőn már elhunytak s midőn

bez straha smio – sramno zahvalan

Ingyen tehette - csúfos háladattal

Pogani svijet obožavao.

Kezdett imádni a galád világ,

Te žrtve misli da usreće svijet,

Népboldogító eszmék vértanúi

Zar s trgovcima krpa obmana,

Ők mind e többi rongykereskedővel,

S tupoglavcima srca začmala,

Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,

S učiteljima strasti pogubnih,

Rosz szenvedélyek oktatóival

Sve zajedno – i dobre radi zlih –

Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -

Na lomači da spalimo u prah?

Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Oh, ne, ne! Sve što rekoh bješe bol

     Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,

Da trud tolikih duša odlučnih

Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,

I sjajne misli – blata sinove

Oly fényes elmék a sár fiait

Ne mogoše iz blata podići!

A sűlyedéstől meg nem mentheték!

Da je na zemlji jedva koji kut,

Hogy még alig bír a föld egy zugot,

Oazica u pijesku pustinjskom

Egy kis virányt a puszta homokon

Gdje ime „čovjek“ bobro prolazi,

Hol legkelendőbb név az emberé,

Gdje drevna prava stvaralaštva još

Hol a teremtés ősi jogai

Imenu „čovjek“ bar pripisuju –

E névhez "ember!" advák örökűl -

Iznimno ako rodio se crn,

Kivéve aki feketén született,

Jer Crnca stokom zovu silnici

Mert azt baromnak tartják e dicsők

I crn lik bga zvjerski bičuju.

S az isten képét szíjjal ostorozzák.

Ipak se, ipak treba truditi,

     És mégis - mégis fáradozni kell.

Jer novi duh počinje borbu već

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,

I novi pravac duše prožima:

Egy új irány tör át a lelkeken:

Čišća čuvstva u narod sirovi

A nyers fajokba tisztább érzeményt

I plodonosne misli cijepiti,

S gyümölcsözőbb eszméket oltani,

Da se napokon zagrle srdačno

Hogy végre egymást szívben átkarolják,

I da zavlada ljubav, pravednost,

S uralkodjék igazság, szeretet.

Da poslednji seljak u kolibi

Hogy a legalsó pór is kunyhajában

Kazati mogne: ne, ja nisam sam!

Mondhassa bizton: nem vagyok magam!

Ja imam braću, milijune njih!

Testvérim vannak, számos milliók;

Ja sve njih branim, oni brane mene,

Én védem őket, ők megvédnek engem.

Ne bojim te se, kobi, htjela makar što!

Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.

To je zbog čeg se klonut ne smije.

     Ez az, miért csüggedni nem szabad.

Slažimo kao pčele marljivo

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit

Što razum stvara kad je nadahnut,

Agyunk az ihlett órákban teremt.

Pa kad skupimo kamen po kamen

S ha összehordtunk minden kis követ,

Dignimo novog doba Babilon

Építsük egy újabb kor Bábelét,

Dok ne uzraste do zvijezda čak.

Míg oly magas lesz, mint a csillagok.

Kad kroz nebeska vrata virnemo

S ha majd benéztünk a menny ajtaján,

Gdje anđeoske glazbe čuješ zvuk,

Kihallhatók az angyalok zenéjét,

Pa nam zemaljske krvi svaku kap

És földi vérünk minden csepjei

Razgrije plamen sjajne vječnosti,

Magas gyönyörnek lángjától hevültek,

raziđimo se ko stari narodi

Menjünk szét mint a régi nemzetek,

I opet počnimo trpjeti i učiti.

És kezdjünk újra tűrni és tanulni.

Zar je to kob? Zar kraja ni u čem?

     Ez hát a sors és nincs vég semmiben?

Nem ga dok svijet ne izumre

Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal

I živ se čovjek ne okameni.

S meg nem kövűlnek élő fiai.

Što nam je činiti? Boriti se,

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

Čežnjama duše stvarni dati sok.

És tápot adni lelki vágyainknak.

„Čovjek“ smo, neba i zemlje smo sin,

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Duša nam krilo što nosi u nebo,

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

A mi, namjesto da stremimo uvis,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Ko loše ptice dosađujemo se

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

I životarimo sišuć barski mulj.

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Što nam je činiti? Boriti se

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Svim snagama za plemenitost.

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Pred nama stoji budućnost naroda,

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Izborimo li da ne potone,

Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

I uz sjaj čisti borbe duhovne

S a szellemharcok tiszta sugaránál

Dignemo li je što može naviše,

Olyan magasra tettük, mint lehet,

Tad ćemo moći pred prahom predaka

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Uzviknuti: živote, havala ti,

Köszönjük élet! áldomásidat,

Zabavan to je, muški posao.

Ez jó mulatság, férfi munka volt!

1844