Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,

Kud stupaš sad, promisli, učenjače,

Az emberiségnek elhányt rongyain

Po čovječanstva rasutim dronjcima.

Komor betűkkel, mint a téli éj,

Slovima tmurnim kao zimska noć

Leírva áll a rettentő tanulság:

Napisan leži nauk užasan:

     "Hogy míg nyomorra milliók születnek,

„Milijuni dok se za bijedu rađaju,

Néhány ezernek jutna üdv a földön,

Tisuće ide blaženstvo na zemlji

Ha istenésszel, angyal érzelemmel

Umom božanskim, čuvstvom anđela,

Használni tudnák éltök napjait."

Znadu li koristit dane životne.“

     Miért e lom? hogy mint juh a gyepen

Čem tralje te? Da ko u polje ovce

Legeljünk rajta? s léha tudománytól

Pasemo ih, i tim bljutavim znanjem

Zabáltan elhenyéljük a napot?

Nažderani da protratimo dan,

Az isten napját! nemzet életét!

Dan Gospodnji, i život narodni.

Miért e lom? szagáról ismerem meg

Čem tralje te? Po mirisu prepoznam

Az állatember minden bűneit.

Čovjeka-zveri grijehe baš sve.

Erény van írva e lapon; de egykor

Krepost pisala na taj list, al nekoć

Zsivány ruhája volt. S amott?

Lupešku nosila odjeću. A tamo,

Az ártatlanság boldog napjai

Sretni dani nevinosti

Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,

Na nježnoj haljini strtog djevičanstva,

Vagy egy dühös bujának pongyoláján.

Ili na košulji bijesne bludnice,

És itt a törvény - véres lázadók

Postali zakon – zaštita krvavih

Hamis birák és zsarnokok mezéből

Izdaja, lažnih sudaca, tirana

Fehérre mosdott könyvnek lapjain.

Na listovima knjige bijelo ispranim.

Emitt a gépek s számok titkai!

I eto tajni brojki, strojeva:

De akik a ruhát elszaggaták

Al oni koji razdrli odjeću

Hogy majd belőle csínos könyv legyen,

Da iz nje zgodnu knjigu  sačine,

Számon kivül maradtak: Ixion

Izvan  broja ostaše, vrte se

Bőszült vihartól űzött kerekén

Na točki koju oluje goni jar

Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.

U viru bijede, vrte beskrajno.

Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;

Na logu lude mudra glava sni;

A csillagászat egy vak koldus asszony

Zvjedoznanstvo je prosjakinja slijepa,

Condráin méri a világokat:

Traljavo mjeri ono svjetove.

Világ és vakság egy hitvány lapon!

Sljepilo i svijet na listu lažljivu!

Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből

Iz ropskih dronja knjiga postala,

S most a szabadság és a hősi kor

Pa sad sloboda i junačka dob

Beszéli benne nagy történetét.

Veliku povijest u njoj pričaju.

Hűség, barátság aljas hitszegők

Vjernost, prijateljstvo zbori nam na listu

Gunyáiból készült lapon regél.

Ruglo vjerolomstva što ga načini.

Irtózatos hazudság mindenütt!

Strahovita posvuda lažlivost!

Az írt betűket a sápadt levél

Pisana slova lista blijedi

Halotti képe kárhoztatja el.

Lik samrtnički gnjevno proklinje.

     Országok rongya! könyvtár a neved,

Krpo zemalja, ime ti knjižnica.

De hát hol a könyv mely célhoz vezet?

Al gde je knjiga što dovodi na cilj?

Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e

Gdje je sreća većine, da li je

A könyvek által a világ elébb?

Sa knjigom svijet naprijed krenuo?

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,

Kreće, al što je narod slavniji

Salakjok annál borzasztóbb legyen,

To mu je izrod sve užasniji

S a rongyos ember bőszült kebele

I gnjevna grud razdrta čovjeka

Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.

Priprema propast slavi narodnoj.

     De hát ledöntsük, amit ezredek

Zar da srušimo što tisućljeća

Ész napvilága mellett dolgozának?

Uz svjetlost uma revno stvarala?

A bölcsek és a költők műveit,

Djela mudraca, djela pjesnika,

S mit a tapasztalás arany

Sve iz iskustva zlatnog rudnika

Bányáiból kifejtett az idő?

Što je vrijeme već izrovilo?

Hány fényes lélek tépte el magát,

Koliki sjajni um se raskide

Virrasztott a sziv égő romja mellett,

Bdijuć kraj srca što gori ruševno

Hogy tévedt, sujtott embertársinak

Da poniženim jadnim ljudima

Irányt adjon s erőt, vigasztalást.

Smjernice pruži, snagu, utjehu.

Az el nem ismert érdem hősei,

Junaci to su, al nepriznati

Kiket - midőn már elhunytak s midőn

Koje – kad mrtvi bili već i kad

Ingyen tehette - csúfos háladattal

bez straha smio – sramno zahvalan

Kezdett imádni a galád világ,

Pogani svijet obožavao.

Népboldogító eszmék vértanúi

Te žrtve misli da usreće svijet,

Ők mind e többi rongykereskedővel,

Zar s trgovcima krpa obmana,

Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,

S tupoglavcima srca začmala,

Rosz szenvedélyek oktatóival

S učiteljima strasti pogubnih,

Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -

Sve zajedno – i dobre radi zlih –

Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Na lomači da spalimo u prah?

     Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,

Oh, ne, ne! Sve što rekoh bješe bol

Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,

Da trud tolikih duša odlučnih

Oly fényes elmék a sár fiait

I sjajne misli – blata sinove

A sűlyedéstől meg nem mentheték!

Ne mogoše iz blata podići!

Hogy még alig bír a föld egy zugot,

Da je na zemlji jedva koji kut,

Egy kis virányt a puszta homokon

Oazica u pijesku pustinjskom

Hol legkelendőbb név az emberé,

Gdje ime „čovjek“ bobro prolazi,

Hol a teremtés ősi jogai

Gdje drevna prava stvaralaštva još

E névhez "ember!" advák örökűl -

Imenu „čovjek“ bar pripisuju –

Kivéve aki feketén született,

Iznimno ako rodio se crn,

Mert azt baromnak tartják e dicsők

Jer Crnca stokom zovu silnici

S az isten képét szíjjal ostorozzák.

I crn lik bga zvjerski bičuju.

     És mégis - mégis fáradozni kell.

Ipak se, ipak treba truditi,

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,

Jer novi duh počinje borbu već

Egy új irány tör át a lelkeken:

I novi pravac duše prožima:

A nyers fajokba tisztább érzeményt

Čišća čuvstva u narod sirovi

S gyümölcsözőbb eszméket oltani,

I plodonosne misli cijepiti,

Hogy végre egymást szívben átkarolják,

Da se napokon zagrle srdačno

S uralkodjék igazság, szeretet.

I da zavlada ljubav, pravednost,

Hogy a legalsó pór is kunyhajában

Da poslednji seljak u kolibi

Mondhassa bizton: nem vagyok magam!

Kazati mogne: ne, ja nisam sam!

Testvérim vannak, számos milliók;

Ja imam braću, milijune njih!

Én védem őket, ők megvédnek engem.

Ja sve njih branim, oni brane mene,

Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.

Ne bojim te se, kobi, htjela makar što!

     Ez az, miért csüggedni nem szabad.

To je zbog čeg se klonut ne smije.

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit

Slažimo kao pčele marljivo

Agyunk az ihlett órákban teremt.

Što razum stvara kad je nadahnut,

S ha összehordtunk minden kis követ,

Pa kad skupimo kamen po kamen

Építsük egy újabb kor Bábelét,

Dignimo novog doba Babilon

Míg oly magas lesz, mint a csillagok.

Dok ne uzraste do zvijezda čak.

S ha majd benéztünk a menny ajtaján,

Kad kroz nebeska vrata virnemo

Kihallhatók az angyalok zenéjét,

Gdje anđeoske glazbe čuješ zvuk,

És földi vérünk minden csepjei

Pa nam zemaljske krvi svaku kap

Magas gyönyörnek lángjától hevültek,

Razgrije plamen sjajne vječnosti,

Menjünk szét mint a régi nemzetek,

raziđimo se ko stari narodi

És kezdjünk újra tűrni és tanulni.

I opet počnimo trpjeti i učiti.

     Ez hát a sors és nincs vég semmiben?

Zar je to kob? Zar kraja ni u čem?

Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal

Nem ga dok svijet ne izumre

S meg nem kövűlnek élő fiai.

I živ se čovjek ne okameni.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

Što nam je činiti? Boriti se,

És tápot adni lelki vágyainknak.

Čežnjama duše stvarni dati sok.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

„Čovjek“ smo, neba i zemlje smo sin,

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

Duša nam krilo što nosi u nebo,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

A mi, namjesto da stremimo uvis,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Ko loše ptice dosađujemo se

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

I životarimo sišuć barski mulj.

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Što nam je činiti? Boriti se

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Svim snagama za plemenitost.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Pred nama stoji budućnost naroda,

Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

Izborimo li da ne potone,

S a szellemharcok tiszta sugaránál

I uz sjaj čisti borbe duhovne

Olyan magasra tettük, mint lehet,

Dignemo li je što može naviše,

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Tad ćemo moći pred prahom predaka

Köszönjük élet! áldomásidat,

Uzviknuti: živote, havala ti,

Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Zabavan to je, muški posao.

1844