Ko na vrhu Montblanca led

(Gina emlékkönyvébe)

Kom ne ude sjaj, vjetra vlast,

Mint a Montblanc csucsán a jég,

Srce ne gori ni mimored

Minek nem árt se nap, se szél,

I ne muči ga nova strast.

Csöndes szívem, többé nem ég;

Oko mene zvijezda roj

Nem bántja újabb szenvedély.

Natječe se, blistavo sja;

Körültem csillagmiriád

Zrake na lik prosipa moj,

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Stoga se još ne topim ja.

Fejemre szórja sugarát;

Al ponekad u tihu noć

Azért még föl nem olvadok.

Kada sanjarim posve sam,

De néha csöndes éjszakán

Jezero mladosti zna doć,

Elálmodozva, egyedül -

Labuda lika tvig gledam.

Mult ifjuság tündér taván

I tada mi srca bukne plam

Hattyúi képed fölmerül.

Ko u dugu noć zimsku snijeg

És ekkor még szivem kigyúl,

Montblanca kad se topi sam

Mint hosszu téli éjjelen

Pred suncem klizući niz brijeg.

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelő nap megjelen…