(Gina emlékkönyvébe)

Ko na vrhu Montblanca led

Mint a Montblanc csucsán a jég,

Kom ne ude sjaj, vjetra vlast,

Minek nem árt se nap, se szél,

Srce ne gori ni mimored

Csöndes szívem, többé nem ég;

I ne muči ga nova strast.

Nem bántja újabb szenvedély.

Oko mene zvijezda roj

Körültem csillagmiriád

Natječe se, blistavo sja;

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Zrake na lik prosipa moj,

Fejemre szórja sugarát;

Stoga se još ne topim ja.

Azért még föl nem olvadok.

Al ponekad u tihu noć

De néha csöndes éjszakán

Kada sanjarim posve sam,

Elálmodozva, egyedül -

Jezero mladosti zna doć,

Mult ifjuság tündér taván

Labuda lika tvig gledam.

Hattyúi képed fölmerül.

I tada mi srca bukne plam

És ekkor még szivem kigyúl,

Ko u dugu noć zimsku snijeg

Mint hosszu téli éjjelen

Montblanca kad se topi sam

Montblanc örök hava, ha túl

Pred suncem klizući niz brijeg.

A fölkelő nap megjelen…