Blago moje, golubice,

Drága kincsem, galambocskám,

Ždrebokožna čuturice!

Csikóbőrös kulacsocskám!

Za te živim dok ne jenjam,

Érted halok, érted élek,

Za sto cura te ne mijenjam.

Száz leányért nem cseréllek.

     Tvoje lice razveseli,

Kružna usna cjelov želi,

Megvídító orcácskádat,

Nju kad usnama priljubim

Csókra termett kerek szádat

Tad Žužiku ja ne ljubim.

Ha a számhoz szoríthatom,

     Oh, kako ti grud klokoće,

Zsuzsiét nem csókolgatom.

U njoj srce mi cvokoće!

Divan ti je grlić blijedi,

Óh, hogy kótog a kebeled,

Zlatan lanac zavrijedi!

Melyben szívemet viseled!

     Struk ti vitak bez steznika,

Óh, milyen szép az ajakad

Riblje kosti i veznika,

S arany láncra méltó nyakad!

Nije stisnut ko Mancikin,

Da ne kažem ko Francikin.

Karcsú derekadon a váll

     Tvoja dlaka sjaji milo,

Halhéj nélkűl is szépen áll;

I ždrebe se njom kitilo,

Nem úgy ám, mint a Mancié,

Nije kosa poput lika

Vagy a majd megmondám kié.

Ko Terezina perika.

     Sladak žubor ti pjevanje,

Szép a hajad szép szála is,

To ženstveno klokotanje,

Ha kis csikó hordozta is,

Tvoj klokot baš zvuči skladno,

Nem akasztott ember haja,

Tužnu srcu kad je jadno.

Mint a Trézi rőt vuklija.

     Kad ti žalos povjeravam,

Uz tebe nju razvedravam,

Édes a te danolásod,

Kad me radost obuzima,

Jérce-forma kotyogásod:

S tobom veći mah uzima.

Kittykottyod innepi ének

     Kad vjetrovi hladni briju,

Bús szívemnek, szegénykének.

Tvoje snage i led zgriju,

Kad sparina ljetna mori,

Ha bánatim közlöm véled,

Osvježiš je pa ne gori.

Egy szódra lelkem megéled;

     O, kad tebe ne milujem,

Ha jókedvem csucsorodik,

Tad te žudno priželjkujem!

Általad megszaporodik.

Kad ugledam tvoje lice

Ronim suze radosnice.

Mikor hideg szelek vagynak,

     S tobom putujem po svijetu,

Elveszed mérgét a fagynak;

Tebe grlim u krevetu

És mikor a hév nyár lankaszt,

I kad god se sam probudim

Nékem te megfrissíted azt.

Ljubavnu ti pjesmu gudim.

     U ložnici često bismo,

Óh, ha téged nem láthatlak,

Premda vjenčali se nismo!

Be óhajtlak, be siratlak!

I noćas ću s tobom spati,

S ha képed kezembe akad,

Ti ćeš. ljubo, je l, pristati?

Szememből örömkönny fakad.

     Iz ljubavi kad bi naše

Djeca vinula iz čaše,

Téged hordozlak útamban,

Sjedila bi uz nas fina

Téged ölellek ágyamban;

U zapećku, puna vina.

És valahányszor felkelek,

     Kad bi kako moglo biti

Szerelmedről énekelek.

Da te smijem oženiti,

Pa da rađaš mi dječicu

Együtt be sokszor feküdtünk,

Čuturu i čuturicu!

Bár soha meg nem esküdtünk!

     Žena da mi je čutura

Az éjjel is, csak megintsem,

Puna vina, a ne zgura,

Együtt hálunk úgye, kincsem?

Kao moja konjskog kova,

Stane u nju pet akova!

Óh, ha szívünk szerelmének

     Al, joj, mene izdaleka

Kis zálogi születnének

Smrt već vreba, na me čeka.

S ott űlnének hosszú sorral

Ostati će udovica

A kuckóban, tele borral!

Ždrebokožna čuturica.

     Tužna sudba! Amo vino,

Bárcsak a feleségemmel

Karmine da proslavimo.

Téged cserélhetnélek fel,

Što bi drugi za me pili

Hogy fiakat, leányokat

Nek niz moje grlo mili.

Szűlnél, apró kulacsokat:

     Banku imam, nije šale,

Što je spremih za očale,

Zsanám meg kulaccsá válna,

Al sljepoće strah kog nije,

Borral mindég színig állna.

I očale nek zapije.

Az ő bőre úgyis csikó,

     Blago moje, moj rubinu,

Beléférne négy-öt akó.

Zadnji forint tebi, vinu;

Sve ću dati za te mirno,

De jaj, engem ide-tova

Usnom tebe da bih dirno!

Elvisz a Szent Mihály lova,

     Oh, cmačem te, oh, grlim te!

Szerelmed megemészt végre,

Sve dok dišem ja volim te!

És te maradsz özvegységre.

Sa mnom u grob nek te stave,

Ovaj epitaf sastave:

Keserves sors! adjatok bort!

     „Putniče, nazdravi zdvojni!

Lakjuk el előre a tort;

Ovdje leže nerazdvojni,

Ami menne más kutyába,

Bezazlena pijanica

Jobb, megy a magunk torkába.

I ždrbokožna čuturica!“

Akadtam még egy bankóra,

Kit szántam szemborítóra:

De vakságtól ki már nem fél,

Minek annak a szemfedél?

Kincsem, violám, rubintom!

Itt az utólsó forintom:

Érted adom ezt is, tubám!

Csak szádhoz érhessen a szám.

Óh, csókollak, óh, ölellek!

Míg moccanok, míg lehellek:

Tested tegyék hólttestemhez

És ezt az írást fejemhez:

"Útas, köszönj rám egy pint bort:

Itt látsz nyúgodni egy jámbort,

Kedves élete-párjával,

Csikóbőrös kulaccsával!"

1802