Drága kincsem, galambocskám,

Blago moje, golubice,

Csikóbőrös kulacsocskám!

Ždrebokožna čuturice!

Érted halok, érted élek,

Za te živim dok ne jenjam,

Száz leányért nem cseréllek.

Za sto cura te ne mijenjam.

     Tvoje lice razveseli,

Megvídító orcácskádat,

Kružna usna cjelov želi,

Csókra termett kerek szádat

Nju kad usnama priljubim

Ha a számhoz szoríthatom,

Tad Žužiku ja ne ljubim.

Zsuzsiét nem csókolgatom.

     Oh, kako ti grud klokoće,

U njoj srce mi cvokoće!

Óh, hogy kótog a kebeled,

Divan ti je grlić blijedi,

Melyben szívemet viseled!

Zlatan lanac zavrijedi!

Óh, milyen szép az ajakad

     Struk ti vitak bez steznika,

S arany láncra méltó nyakad!

Riblje kosti i veznika,

Nije stisnut ko Mancikin,

Karcsú derekadon a váll

Da ne kažem ko Francikin.

Halhéj nélkűl is szépen áll;

     Tvoja dlaka sjaji milo,

Nem úgy ám, mint a Mancié,

I ždrebe se njom kitilo,

Vagy a majd megmondám kié.

Nije kosa poput lika

Ko Terezina perika.

Szép a hajad szép szála is,

     Sladak žubor ti pjevanje,

Ha kis csikó hordozta is,

To ženstveno klokotanje,

Nem akasztott ember haja,

Tvoj klokot baš zvuči skladno,

Mint a Trézi rőt vuklija.

Tužnu srcu kad je jadno.

     Kad ti žalos povjeravam,

Édes a te danolásod,

Uz tebe nju razvedravam,

Jérce-forma kotyogásod:

Kad me radost obuzima,

Kittykottyod innepi ének

S tobom veći mah uzima.

Bús szívemnek, szegénykének.

     Kad vjetrovi hladni briju,

Tvoje snage i led zgriju,

Ha bánatim közlöm véled,

Kad sparina ljetna mori,

Egy szódra lelkem megéled;

Osvježiš je pa ne gori.

Ha jókedvem csucsorodik,

     O, kad tebe ne milujem,

Általad megszaporodik.

Tad te žudno priželjkujem!

Kad ugledam tvoje lice

Mikor hideg szelek vagynak,

Ronim suze radosnice.

Elveszed mérgét a fagynak;

     S tobom putujem po svijetu,

És mikor a hév nyár lankaszt,

Tebe grlim u krevetu

Nékem te megfrissíted azt.

I kad god se sam probudim

Ljubavnu ti pjesmu gudim.

Óh, ha téged nem láthatlak,

     U ložnici često bismo,

Be óhajtlak, be siratlak!

Premda vjenčali se nismo!

S ha képed kezembe akad,

I noćas ću s tobom spati,

Szememből örömkönny fakad.

Ti ćeš. ljubo, je l, pristati?

     Iz ljubavi kad bi naše

Téged hordozlak útamban,

Djeca vinula iz čaše,

Téged ölellek ágyamban;

Sjedila bi uz nas fina

És valahányszor felkelek,

U zapećku, puna vina.

Szerelmedről énekelek.

     Kad bi kako moglo biti

Da te smijem oženiti,

Együtt be sokszor feküdtünk,

Pa da rađaš mi dječicu

Bár soha meg nem esküdtünk!

Čuturu i čuturicu!

Az éjjel is, csak megintsem,

     Žena da mi je čutura

Együtt hálunk úgye, kincsem?

Puna vina, a ne zgura,

Kao moja konjskog kova,

Óh, ha szívünk szerelmének

Stane u nju pet akova!

Kis zálogi születnének

     Al, joj, mene izdaleka

S ott űlnének hosszú sorral

Smrt već vreba, na me čeka.

A kuckóban, tele borral!

Ostati će udovica

Ždrebokožna čuturica.

Bárcsak a feleségemmel

     Tužna sudba! Amo vino,

Téged cserélhetnélek fel,

Karmine da proslavimo.

Hogy fiakat, leányokat

Što bi drugi za me pili

Szűlnél, apró kulacsokat:

Nek niz moje grlo mili.

     Banku imam, nije šale,

Zsanám meg kulaccsá válna,

Što je spremih za očale,

Borral mindég színig állna.

Al sljepoće strah kog nije,

Az ő bőre úgyis csikó,

I očale nek zapije.

Beléférne négy-öt akó.

     Blago moje, moj rubinu,

Zadnji forint tebi, vinu;

De jaj, engem ide-tova

Sve ću dati za te mirno,

Elvisz a Szent Mihály lova,

Usnom tebe da bih dirno!

Szerelmed megemészt végre,

     Oh, cmačem te, oh, grlim te!

És te maradsz özvegységre.

Sve dok dišem ja volim te!

Sa mnom u grob nek te stave,

Keserves sors! adjatok bort!

Ovaj epitaf sastave:

Lakjuk el előre a tort;

     „Putniče, nazdravi zdvojni!

Ami menne más kutyába,

Ovdje leže nerazdvojni,

Jobb, megy a magunk torkába.

Bezazlena pijanica

I ždrbokožna čuturica!“

Akadtam még egy bankóra,

Kit szántam szemborítóra:

De vakságtól ki már nem fél,

Minek annak a szemfedél?

Kincsem, violám, rubintom!

Itt az utólsó forintom:

Érted adom ezt is, tubám!

Csak szádhoz érhessen a szám.

Óh, csókollak, óh, ölellek!

Míg moccanok, míg lehellek:

Tested tegyék hólttestemhez

És ezt az írást fejemhez:

"Útas, köszönj rám egy pint bort:

Itt látsz nyúgodni egy jámbort,

Kedves élete-párjával,

Csikóbőrös kulaccsával!"

1802