Ja bijah

Én voltam

priprosti francuski seljak

az egyszerű francia paraszt

kojemu je žena

kinek a felesége

rodila kćer

kislányt szült

1412.

1412-ben.

Upravo se vihor

Éppen vihar tört ránk

bio sručio na nas

a horizonton

sjećam se

jól emlékszem

crveno je plaminjao

vörösen lángolt

nebeski zastor,

az ég függönye

a moja se žena

s az asszony

molila svetoj Katarini

szent Katalinhoz fohászkodott

da je oslobodi muka.

hogy szabadítsa meg kínjaitól.

Pravi je Sudnji dan bila ta noć,

Igazi végítélet volt ez az éjszaka

sa stabala padali listovi zeleni,

nedvdús zöld leveleiket hullatták a fák

iz žila zrnca vrcala

gabonánkból kipergett a mag

listovi loze rđali,

rozsdát kapott a szőlő

pred Orleansom se Loire izlila.

Orleans alatt a Loire kiáradt.

U zoru se rodila

Hajnalra született meg

Ivanka,

Johanna

bila je slabašna, nježna,

gyöngének látszott

na čelu

s a homlokán

kao de joj ruža otvorila

mintha egy rózsa nyitotta volna szét

čupave latice.

göndör szirmait.

Jako sam onda volio

Nagyon szerettem akkor

svoju ženu

az asszonyomat

kojoj je iz srca krenula u život

akinek a szívéből indult útjára

naša mala Ivanka

a mi kis Jankánk

i ja sam, ja pogrbljeni

s én a hajlott hátú

seljak ogrubjelih ruku,

feltört kezű paraszt

plakao,

sírtam

pa sam se smijao

nevettem

u radosti

örömömben

ne sluteći

nem is sejtve

što će biti

a jövendőt

kad

mikor is

naša anđeoski lijepa

az angyalian szép

anđeoski nježna kći

angyalian szelíd lányunk

zgrabi oružje

fegyvert ragad

da Engleze proždrljiva teka

hogy a falánk étvágyú

što bljuju krv sirotinje

tüzet okádó angolokat

progna iz Francuske.

kiűzze Franciaországból.

Dragu je krv Orleans prolijevao,

Drága vérét hullatta Orleans

al ona mu je razvedrila nebo,

de ő felderítette egét

masnu i plodnu crnicu

termő zsíros földjét

vratila narodu

visszaadta a népnek

narodu rođenu za slavu Francuske

Franciaország dicsőségre született népének

narodu šarena cvijeća,

a tarka virágok népének

narodu dobroga vina

a jó bor népének

iz kog je ona ponikla

akiből ő vétetett

za kog je ona napokon

akiért végül is

žrtvovala i život svoj

feláldozta magát

djevice

szűzen

mirisav

egek balzsamától

od balzama nebeskih.

illatozón.

Prognala je osvajače,

Elűzte a hódítókat

oslobodila Francusku

felszabadította Franciaországot

na lomači su je spalili

végül máglyára vetették

kao da je grešnica.

mintha bűnös lett volna valaha is.

O, blistav zvijezdo,

Ó tündöklő csillag

bijeli ljiljane,

fehér liliomszál

postala si žrtva braće burgundske

burgundiai testvéreid áldozata lettél

na svetoj lomači

a szentséges máglyán

tisućput osramoćena

ezerszer meggyalázva

tisućput obeščašćena.

ezerszer megdicsőülten.

Ivano Orleanska,

Jeanne d’Arc

Ivano Orleanska,

Jeanne d’Arc

tako si udaljena

messze vagy

i tako nevjerojatna,

és oly valószínűtlen

ipak ti namjesto držalice kose, s perom u ruci

de mégis kaszanyél helyett tollal a kezemben

iz Budimpešte progovaram

Budapestről szólok hozzád

1960.

1960-ban

ti, zbiljo ničeg,

te a semmi valósága

obožavana žrtvo,

felmagasztalt áldozat

smiluj se slabosti svih žena,

könyörülj minden asszonyok gyengeségén

domahni im

intsél feléjük

kao krvav spomen

vérző emlék

nek pred njima svijetli oganj

és világítson előttük a tűz

što te

ami téged

spalio.

elégetett.