(Marczibány István nevenapjára.)

Kegyelmes Uram!

Engedgye meg, kérem, szegény szolgájának,

hogy érkezésével szent István napjának,

mikor fényes háza megtelvén vígsággal

örvendezni siet háladatossággal,

‘s neve napját üli kegyelmes urának,

ki nemes forrása bő boldogságának,

ő is beajánlván egynehány sorait

megbizonyíthassa hű indulattyait.

Nem meri ő magát azokhoz kapcsolni,

kiknek élőszóval szabad lerajzolni,

a’ mit jó urokért szívekben éreznek,

bátor érzeményi merészen mérkeznek

a’ leghűvebbeknek örvendezésével,

‘s kegyelmes urokhoz mély tiszteletével.

Excellentiádnak tellyes egésséget

drága életének fényes dücsősséget.

Oltalmazza Isten hatalmas kezével

gyarapítsa soká minden kegyelmével.

(A XIX. század első tizedéből.)